Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Függelék

as évek polgári építészetének rosszul értelmezett alkalmazása, elsősorban funkcionálisan. A számarány azonban figyelemre méltó. Elmondhatjuk, hogy az új lakások 6o%-a a városban, 5%-a a városkörnyéken és 3 5%-a a többi községben épül. Érdekes mutató 1980-ból, hogy a városokban 102, a községekben 389 lakás szűnt meg: 1980-ban az 1289 lakásból 682 Kaposvárott, 70 Barcson, 102 Marcaliban, 148 Atádon és 288 Siófokon épült fel, igazolva ezzel is a városokban levő urbanizációs fejlődés mutatóit. Megvizsgáltuk községeink építési tevékenységét 1979. és 1980. években. A vizsgálat alapján, 236 községet figyelembe véve, 1979-ben a községek 38,5%-ában nem volt lakásépítési tevékenység, 5 9,5 %-ában minimális tevékenységet észleltünk és csak 23 községben - a létszám 10%-ánál - volt tíz lakásnál nagyobb számú építés. Jelentős lakóházépítéssel Kaposmérőben, Fonyódon, Csurgón, Balatonföldváron, Boglárlellén, Ságváron és Tabon találkoztunk 1979-ben. Az 1980-as statisztika szerint 81 községben, a települések 34%-ában, nem volt semmi építkezés, 127-ben 54,2%-ban minimális és a községek 11,8%ában, 28 községben található számottevő építési tevékenység. Kiemelkedik Kaposmérő 23, Kadarkút 18, Fonyód 40, Csurgó 74, Tarany 17, Lábod 21, Balatonszabadi 20, Balatonszemes 20, Boglárlelle 69, Tab 45 lakással. (A fonyódi, csurgói, boglárlellei és tabi lakások esetében az állam hozzájárulását is figyelembe kell venni.) Az életkörülményeket még Babócsán, Mernyén, Nagybajomban, Balatonkeresztúron, Böhönyén, Lengyeltótiban, Ádándon, Balatonföldváron, Balatonszárszón, Karádoh és Ságváron ítélte a lakosság megfelelőnek az építési szándék megnyilatkozása szerint. A lakosságszám változását a lakásépítési számadat mellé állítva településeink fejlődése látható, hisz a két szám azonos irányt jelez. A falu és város közötti különbségek csökkentése fontos társadalompolitikai célkitűzés. Ezen elv megvalósításának módja, eszközei azonban szerintünk soha nem voltak definiálva. Nyilvánvaló, hogy a falvak hátrányos helyzetének felszámolásához gazdasági eszközök is szükségesek. Ennek tényadatai azonban a következők. 1980-ban a megye népességének 64%-a élt községekben. Az V. ötéves tervben a tanácsi fejlesztésre fordítható pénzeszközök I2,j%-a, a VI. ötéves terv (előirányzat) a pénzeszközök 18,5%-a került a községekhez. Vagyis, a VI. ötéves tervben egy városi lakosra 7-szer annyi fejlesztési eszköz jut, mint egy falusira. Igaz ugyan, hogy a városi fejlesztések egy része a környék lakosságát is szolgálja, de mivel a fejlesztés jelentős része városokban is alapfokú ellátásra fordítódik (lakás és kapcsolódó beruházások), ez a városi lakosság kivételeztetett helyzetét erősíti és ez a nagyarányú városba áramlás elsődleges oka is. 1971-ben, az Országos Településhálózati Koncepciót követően elkészült Somogy megye településhálózat-fejlesztési terve, melyet a megyei tanács jóváhagyott. Ezt 1975-ben módosították, 1981-ben pedig részben újabb szempontok alapján átdolgozták. A településhálózat-fejlesztési terv sok előremutató gondolata mellett a településeket hierarchia-rendszerbe sorolta, amit számos logikus érv, mint hatékonyság, ellátási szint, életképes körzetek stb. támasztott alá. Megállapítható azonban, hogy a településhálózat-fejlesztési terv a községek számára hátrányos eredménnyel járt, amennyiben ideológiai alapot teremtett a jelentősebb létesítmények kizárólagosan városokba koncentrálásához, a falvak körzetesítéséhez (tanács, oktatás, tsz, egészségügy stb.) és a legkisebb településektől minden funkció megvonásához. Itt egyedül a „lakó"-funkció maradt a település feladata,