Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
T. Mérey Klára: Somogy megye gyáriparának helyzete a második világháborúban és az azt követő években
lett (i942-ben zsidó cégként jelölték). Ennek az üzemnek a megszűnte adja magyarázatát annak, hogy az iparág munkásállománya és gépi teljesítőképessége csökkent. A papíriparban Somogy megyében nem volt gyár. Az élelmiszeripar gyár jelleggel működő üzemeinek száma 1942-ben igen jelentős volt. Számuk 1946-ban - a fellépő nagy kereslet következtében - megnőtt. Figyelemre méltó azonban, hogy közülük igen sok szünetelt (egy malom, egy pékség, 15 szeszgyár és egy jéggyár). Feltételezhető, hogy nagy részük idényszerűen üzemelt. A felmérés alkalmatlan időpontja magyarázza meg szünetelésüket. Az élelmiszeripari „gyárak" számának megnövekedését elsősorban a szeszgyárak okozták. Ezek - a szükségletnek megfelelően - egy-egy olyan földművesszövetkezet alkotásai voltak, amely így akarta gyümölcstermését értékesíteni. Egyegy szeszfőzdében 6-7 főnyi munkás és 20-26 lóerős gépparkot találunk. Öt üzem nem közölte ebben az iparágban adatait, közöttük találjuk a megye egyik legnagyobb üzemét: a kaposvári cukorgyárat, két malmot és két szeszfőzdét, így azután a munkásszám és a gépi teljesítőképesség összehasonlítása 1942-ben és 1946-ban ez iparágban nem ad a valóságnak megfelelő képet. A cukorgyár 300-400 főnyi munkásállománya és 10 ezer lóerős gépparkja sokat Változtatna a táblázat adataiból kialakítható képen. Az iparág 1946. évi adataiból kirajzolódó végeredmény így is jelzi a szükségletekhez való rugalmas alkalmazkodást. A vegyiparban a Mezőgazdasági Ipar Rt. saját szénsavgyárán kívül egy olajütő üzemet is létesített, ez volt az a „többlet", amelyet 1946-ban 1942-höz képest összeírtak. Az iparág két legjelentősebb üzemében: a fonyódi tőzegtelepen és a lábodi keményítőgyárban azonban 1946-ban szünetelt a munka. A MIR mindkét üzemének adatai hiányoznak. Ez az oka annak, hogy a vegyiparban a munkások számát és a gépek teljesítőképességét tekintve egyaránt nagy visszaesés mutatkozott 1942 és 1946 között. A lábodi keményítőgyár a háború folyamán megsérült, az üzemben érdekelt svájci tőkések nem sokat tettek rendbehozataláért. Ennek az iparágnak is volt tehát háborús károsodása. 11 A nyomdaiparban a három nyomda változatlanul megmaradt, de 1946-ban az egyéni cég tulajdonában levő nyomda szüneteltette üzemét. Nyilvánvalóan gépparkja sérült meg, mert az 1942-ben feljegyzett 9 lóerős géppark helyett 1946ban a címtár mindössze 1,1 lóerős villanygépet tüntet fel. Ennek a nyomdának a kiesése okozza az iparágban kimutatható munkásszám- és gépi teljesítőképesség csökkenését. Mindezek alapján - úgy vélem - megállapíthatjuk, hogy az 1945. évi állapotokhoz képest 12 a gyáripar legfontosabb üzemei regenerálódtak, s az a komor kép, amely az 1945. évi jelentésekből kiolvasható, némileg módosult. Alapjában véve azonban Somogy megye gyáriparának helyzete ekkor nem a legbiztatóbb. Ezt mutatja az országos adatokkal történő összehasonlítás is (lásd 314. o.). A táblázat adatai azt mutatják, hogy az utolsó igazi békeévhez, 1938-hoz képest a háború utáni első békeévben az üzemek száma és aránya jelentősen megnőtt Somogy megyében, de a munkások aránya ugyanakkor csökkent. ....
