Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
T. Mérey Klára: Somogy megye gyáriparának helyzete a második világháborúban és az azt követő években
Az i. és 2. táblázat részletes adatsora a háború alatti változásokról ad számot. E változásokat egy előbbi tanulmányunkban iparáganként áttekintettük/ 1 A végeredmények összehasonlítása, azonban mindenképpen a gyáripar megerősödését jelzi, amint azt alábbi összesített táblázatunk adatai mutatják. Az adatok tanúsága szerint nemcsak a gyárak száma nőtt meg, hanem a munkások száma (8%-kal) és a gépek teljesítőképessége is (7,5%-kal). Ha e két adatot időkeresztmetszetben vizsgáljuk, kiderül, hogy 1938 és 1940 között a gépek teljesítőképességének növekedése 34% volt, vagyis Somogy megye gyáriparának gépi fejlesztése már a háború előtt megtörtént. Érdekes lenne megállapítanunk Somogy megye gyáriparának helyét az ország gyáriparában, de az 1942. évi adatok az akkori, időlegesen megnagyobbodott Magyarország területére vonatkozóan állnak csak rendelkezésünkre. így egybevetésük nem ad reálisan értékelhető képet. Érdemes viszont a somogyi gyárak legfontosabb gazdálkodási és termelési mutatóit a dél-dunántúliakéval egybevetni. Az utolsó békeévnek számító 1938-as esztendőben a Dél-Dunántúl gyárainak 24%-a e megye területén működött, s ezekben dolgozott a gyári munkások 18%-a, a gépi kapacitásnak 13%-a. 1942-ben a Dél-Dunántúl gyárainak 25%-át, a férfimunkások 20%-át, a női munkások 16%-át, a gépek teljesítményének 17%-át találjuk Somogy területén. A megye gyáripara tehát - a számokat és arányokat tekintve - a háborús évek során feltétlenül előre lépett. Ezt minden valószínűség szerint mindig élen járó élelmiszeriparának, továbbá a megnövekedett szükségleteknek köszönhette. De hogyan alakult a megye gyáripara a háború után? Egy 1946-ban készült ipari címtár lehetővé teszi azt, hogy az 1942. évi gazdálkodási mutatókat egybevetve mérhessük fel az egyes iparágakban bekövetkezett változások, károsodások mértékét. Ezek az adatok azt is mutatják, hogy hol volt különösen nehéz helyzetben a szocialista átalakulás irányába tartó gyáripar? Nem közvetlenül a háborús pusztítások utáni helyzetet mértük fel, hiszen ez Somogy megyére vonatkozóan már megtörtént. r) Az 1946. évi adatok már a háború közvetlen pusztító hatását leküzdő gyáripar képét mutatják meg. A működőképes gyárak, s az azokban dolgozó munkások és gépek adatainak az 1942. évi hasonló mutatókkal való egybevetése nemcsak a maradandó károk mértékét segít megállapítani, hanem az újrakezdéshez rendelkezésre álló, meglevő gyárak száma és elhelyezkedése a múlt folyamatosságát is jelzi. (Vö. a térképek adatait.) Alábbi táblázatunkban ezeket a konkrét adatokat tekintjük át iparági bontásban. A táblázatba foglaltak alapján megállapítható, hogy a vas- és fémiparban mindhárom cég megmaradt, de Somogyváry József öntödéjében 1946-ban szünetelt a termelés. E vasöntödék 1942-ben kevés munkással dolgoztak, 1946-ra ezek száma közel felére csökkent. A gépi teljesítőképesség azonban - a lóerőt tekintve - összességében nőtt, bár ehhez hozzá kell tennünk, hogy ennek fele kihasználatlan volt, mivel ezt a szünetelő Somogyváry-öntödében jegyezték fel. A gépiparban megkétszereződött az üzemek száma. A balatonújhelyi hajógyár dolgozott, bár 1946-ban már csak a hajójavítás képezte feladatkörét. A kaposvári mérleggyár viszont megszűnt. Feljegyezték a gyárak sorába 1946-ban a barcsi és a kaposvári fűtőházat, ahol vasúti mozdonyok javítása és karbantartása folyt. Ezeken kívül egy autó- és traktorjavító „gyár" volt Kaposváron, ebben az iparágban területünkön szokatlanul magas (18 fő) munkásállománnyal.
