Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

Összetörik az ellenséges gyűrű Nézzük csak végig annak az ellenséges gyűrűnek összetoretését, a kisantantét, melynek egyetlen őszinte célja a Trianonban harmadára csonkított Magyarország további nyomorgatása és fojtogatása volt. Szégyenletesebb sorsra nem jutott még szövetségi rendszer, mint ez, melynek érdekében vezető hatalmassága, Csehszlovákia, egyetlen puskát sem sütött el s melynek másik pünkösdi királya, Nagyrománia, miután 1920-ban csak Tardieu úr erőfeszítésével tornászta vissza magát a győztesek körébe és kegyeibe s fantasztikus módon kitolakodta és kitiporta magának Erdélyt és Besszarábiát, két alélt szomszédjának megrablásával, tavaly lengyel szövetségesét hagyta gyalázatosan cserben, az idén angol szövetségesével szemben választotta a hasznosnak ígérkező szövetség-cserét. És bár szintén nem sütött el egyetlen puskát sem Szovjet-Oroszországgal szemben,

36 vállalta azt a megalázó és meggyalázó szerepet, melyre a mi nemzetünk, egy fél évszázad óta szövetségese Németországnak, hitem szerint sohasem volna kapható. A cseh nemzet behúzva fejét keskeny vállai közé: lapít, Hacha uram árnyékában.

3

' És Benes, a diadalmas tábornok, rádióbeszédeket mond Londonban. Csak csodálkozni tudok azon, hogy egy olyan tisztánlátó nagy államférfiúi szellem, amilyen Churchill Winston,

38 nem restelli, hogy ennek a poltron

3

'

3 bohócnak, a maga népe és Európa egyik leggyalázatosabb megrontójának, ennek a silány és hazug propagandistának, szimbolikus helyet - mert hiszen egyébről nyilván nincsen szó - biztosítson a brit nemzet és világbirodalom hősi önvédelmi harcában. A kisantant egykori vezető hatalmassága, Csehország nem tagadja meg a maga múltját: Jánusz-fejének félarcával alázatosan belesimul a protektorátus keretébe, másik félarcával, lehetőleg ott is minél kevesebb kockázatot vállalva, a túlsó oldalon biztosítja magát.

40 Románia pedig, miután a világtörténelemben páratlan gyávasággal, pár napos futás formájában adta vissza Besszarábiát korábbi tulajdonosának, Szovjet-Oroszországnak, most túlkiált bennünket, a magyar kormányt és a magyar többséget újdonsült német- és tengelybarátságában, folytatja szemérmetlen ekvilibrista mutatványait, a politikai trapézművészet elvtelen és undorító remekléseit. Csak egy nép és egy ország van, amely mostanáig nem tagadta meg önmagát a kisantant három országa közül: Jugoszlávia. És csak egy ország van rajta kívül a dunai kisebb lélekszámú nemzetek közül, amely nem tagadta meg önmagát a másik oldalon: ez Magyarország. Lehetetlen, hogy barát és ellenfél, a hadviselő feleknek akár egyik, akár másik tábora, figyelmen kívül hagyná ezt a kettős jelenséget: Csehország és Románia árulását minden irányban, Magyarország és Jugoszlávia becsületességét és önérzetes, függetlenségére féltékeny magatartását, szintén minden irányban. De tovább is követhetjük, éppen a nagyhatalmak irányában, ezt a bainvillei tételt s annak reálpolitikai igazolódását, hogy Magyarországnak egyetlen európai nagyhatalom sem ellensége: a tengelyhatalmak a dolgok természetes magától értetődésével támogatták - bizonyos mértékig - sőt elő is segítették a magyar történelmi igények részleges beteljesülését, a magyar revízió mindhárom egymás után következő esetében; Lengyelország, míg önálló hatalomként, mondhatni nagyhatalomként fönnállott, a legőszintébben támogatta a mi felvidéki és kárpátaljai igényeinket; Oroszország a három eset közül egyetlen egyszer sem lépett föl ellenségesen a magyar nemzeti törekvésekkel szemben, tudtommal, a diplomáciai porondon. De az 184849-es magyar szabadságharc végén zsákmányolt magyar zászlók visszaküldése még érzelmileg is megpecsételni látszik velünk szemben ezt a talán barátságos, de semmiképpen sem ellenséges szovjet-orosz politikát;

41 nem tudunk arról, hogy Franciaország, míg önálló nagyhatalom volt, akár a felvidéki magyar nyelvű sáv, akár Kárpátalja visszafoglalásakor ellenséges diplomáciai magatartást tanúsított volna velünk szemben; Churchill Winston brit miniszterelnök északi Erdélynek Magyarországhoz való viszszacsatolásakor a legteljesebb nyilvánosság előtt azt a kijelentést tette, hogy Nagybritannia ugyan nem fogadhat el semmit végleges rendezésként, ami beleegyezése nélkül a mostani háború alatt történt, viszont mindig szerencsétlennek érezte magát ama bánásmód miatt, melyben Magyarországot részesítették Trianonban. Ez nem több, de nem is kevesebb, mint elvben való brit tanúságtétel a magyar revízió igazsága mellett; Kínával nincsenek közvetlen kapcsolataink, viszont Japán rokonszenve Magyarország iránt még az igen távoli és bizonytalan faji rokonság révén is kétségtelen; ugyanilyen ha-3°3