Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. - A vasúthálózat. (Negyedik közlemény)

A másik szempont, ami szükségessé teszi a közlekedési ágazat múltjának megismerését, a közlekedési hálózat és a településhálózat közötti kölcsönhatás természetének és módjának tisztázása. Nagy vonalakban azt is nyomon kell követnünk, hogy a társadalmi-gazdasági élet - lényegében a településhálózat nagyobb, jelentősebb egységeihez kötődő - súlypontjainak áthelyeződése és a közlekedési hálózat fejlődése, ágazati és térszerkezetének alakulása között milyen kapcsolat alakult ki. A vizsgált két tényező (a közlekedési hálózat és a településhálózat) állandóan hat egymásra, de a hatás és visszahatás csak hosszú távon van egyensúlyban, rövidebb időegységeken belül egyik tényező ereje felülmúlja a másikat. Amikor egy ilyen helyzetet valaki kiragad, azt abszolutizálva, részrehajlóan eltúlozza az egyik tényező szerepét. így jelenik meg egyes szerzők műveiben mindenható erőként a településhálózat, amelynek igényeihez alkalmazkodva, azt kiszolgálva alakul ki a közlekedési hálózat, más szerzők meg ellenkező előjelű részrehajlással a közlekedési hálózatnak tulajdonítanak meghatározó szerepet a településhálózat alakulásában. Mindkét esetben a probléma - kényelemszeretetből leegyszerűsített - antidialektikus megközelítési módját, a tyúk-tojás primátusán rágódzó szűklátókörűséget kell kifogásolnunk. Az igazság az, hogy a többségükben régi múltii közutak iránya, nyomvonala úgy alakult, hogy azok az egykori településhálózat nagyobb egységeit felfűzték. Az utóbbi egy-másfélszáz évben kiépített, ezáltal a régi földutakhoz képest nagyobb teljesítményűvé vált közutak alig differenciálták a településhálózatot. Csak nagyon kevés és nem egyértelmű példát találunk arra, hogy a kövesút építésének következtében emelkedett ki egy-egy település környezetéből. Annál nagyobb előnyt jelentett a vasút az általa érintett, vagy a közelében levő települések számára. Megyénk fővonalait államérdekek alapján tűzték ki, ezért nem az volt a fő szempont, hogy mennél több nagyobb települést fűzzenek fel, hanem, hogy összekössék a Monarchia illetve Magyarország különböző országrészeit, tartományait a Bécs vagy éppen Budapest-központú politikai és stratégiai elképzelések szerint. Bár a helyiérdekű vasutak hálózatában alapvetően a provinciális megyei összérdekeket sikerült érvényesíteni (amelynek eredménye a fő vonásaiban megyeszékhelyen összefutó vicinális vasúti hálózat), nyomvonaluk mikroformáiban, a terepviszonyok által indokolatlan elkanyarodásukban szubjektív tényezők (á helyi földbirtokosok érdekei) is közrejátszottak. Somogy megye lassú urbanizációs fejlődése az 1960-as évekig monocentrikusan ment végbe. Ezt a jelenséget alapvetően két körülményre vezetjük vissza. Egyfelől megállapítható, hogy a termelőerők és termelési viszonyok elmaradottságának következményeként a rendelkezésre álló erőforrásokból Somogyban csak a-megyeszékhely fejlesztésére futotta. Az egyközpontúság azonban másfelől szorosan összefügg a vasúthálózat fejlődésének módjával is. Azokban a megyékben, amelyeknek székhelyei még a vasútépítések első korszakában viszonylag jelentős városokká fejlődtek a fővonalak mellett (az 1880-as évekig), a helyiérdekű hálózat nagyobb része megyeszékhelyekre összefutó alakzatban épült ki. Erre a legjobb példák egyikét Somogy megye szolgáltatta, amely 1889-ben megtervezte a kiépítendő és az általa anyagilag is támogatott helyiérdekű vasúthálózatot, ügyelve arra, hogy a Kaposvárt nem érintő vicinálisok közül csak a legszükségesebbeket építsék ki.