Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. - A vasúthálózat. (Negyedik közlemény)

lalkozás előmunkálati engedélyese Duchon Ödön szigetvári lakos volt, akinek a törvényhatósági segélyezés iránti kérvényét 1895. augusztus 5-én tartott évnegyedes megyei közgyűlésen tárgyalták meg. Kérése kedvező fogadtatásra talált,

77 aoiOak ellenére, hogy ekkorra az 1890. évi 12. közgy. sz. határozattal megszavazott i millió: frt-os köksönsegélyösszegek már kimerültek. Kellő nyomatékot adott a támogatási elhatározásnak az a körülmény, hogy az építendő vasút egyfelől a~kaposvár-szigetvári vonalhoz csatlakozva közelebb hozta volna a megyeszékhelyet a megye Z>K-i végeihez, dél felé pedig a nasic-bródi vasút által Bosznia felé létesített volna összeköttetést. Ezen felül úgy vélték, hogy a szigetvár-sellyei vasút segélyezésére igényelt 66 000 frt (kamat és tőketörlesztés együtt) a th.-i utak fenntartását egyáltalán nem veszélyeztetné, sőt a vasúttal párhuzamosan haladó, di igen rossz, süppedős, mocsaras talajon kialakított, ezért semmi költséggel kellő minőségben fenn nem tartható szigetvár-drávafoki útnak a th.-i közutak sorából való kihagyása esetén az úti pénztárt sem terhelné. Ha ugyanis a vasútépítési vállalkozó megkapta volna a 3000 frt/km segélyt, akkor a megyei elöljárók a szigetvár-drávafoki utat kihagyták volna a th.-i közutak hálózatából és csak „vicinális közútként" tartják fenn.

78 1906 első napjaiban két nagykanizsai ügyvéd, dr. Győrffy János és dr. Kreisler József engedélyt nyert a keresk. minisztertől egy Keszthely és Nagykanizsa közötti vasút előmunkálataira. A terv szerint e vasút érintett volna néhány Somogy megyei községet is, mint pl. Somogyszentmiklóst, Liszót, Surdot és Zákányt.

79 Végeredményben ?nind a három tervezett vasutat a megye nyugati részéről szándékozták indítani a Zala megyével való jobb kapcsolat megteremtése érdekében. Ez a törekvés arra vezethető vissza, hogy megyénk gazdasági, sőt bizonyos mértékig társadalmi-kulturális kapcsolatai Zala megyével meglehetősen szorosak voltak. A csurgói járás mindig is Nagykanizsa középfokú vonzáskörébe tartozott, de a marcali járás gravitációja sem volt csekély Zala megye akkor legnagyobb városa és a DNy-Dunántúí legjelentősebb kereskedelmi központja felé. Nagykanizsa - egyáltalában Kelet-Zala - megközelítése vasúton azonban csak kerülővel volt lehetséges (Gyékényesen vagy Homokszentgyörgyön keresztül). Megyénk nyugati részéről a legegyszerűbb módon a klinker úton lehetett elérni Nagykanizsát. Csakhogy a századfordulón a korszerű közlekedést már a vasút és nem az akkor még csupán kis szállításteljesítményű szekerekkel járt, korlátozott képességű közút jelentette, utóbbival tehát már nem érhették be a Közlekedők. Nem lehet véletlen tehát a tervezett vasutak többségének egy helyen, nyugati irányban (Zala megye felé) való összpontosulása, hiszen annak ellenére, hogy Tolna megyével jóval hosszabban határos megyénk és a feléje létesült vasúti öszszeköttetés nagyon szerény, ebben az irányban mindössze egyetlen új vonalat terveztek. Az 1891. évi kamarai jelentés beszámol egy Kaposvár-Toponár-MernyeMocsolád-Törökkoppány-Kónyi-Tamási irányú MÁV helyiérdekű vonal tervérőt, amelyhez egy évre előmunkálati engedélyt adtak.

80 A külső-somogyi dombság szélsőségesen egyoldalúan mezőgazdasági profilú táján a gyenge területi munkamegosztás kevésbé követelte vasúti kapcsolat létesítését a két szomszéd megye között. Megyénk ÉK-i részében viszont megoldatlan volt az igali járás és a megyeszékhely közötti közlekedési kapcsolat. Ezt tapasztalva, 1910 nyarán majjan-