Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

képes munkák" nem voltak kikölcsönözhetők, azokat csak a könyvtár helyiségeiben használhatták az olvasók (5. §). Az olvasási határidő 4 hét volt (6. §). A könyvkárokat mindannyiszor a biztosíték összegéből vonták le (7. §). A késedelem miatt a kölcsönzőt eltiltották a könyvtár használatától (8. §}. A könyvtár használatának ideje az iskolai évad idejéhez illeszkedett s a kikölcsönzött müveket a tanév utolsó két hetében vissza kellett szolgáltatni (9. §). A 10. § a könyvtárnok tanév végi jelentési kötelezettségéről rendelkezett, a 11. § pedig az olvasóközönség részére biztosította a könyvvásárlásokra vonatkozó ajánlás jogát. Még a szabályrendelet elkészülte előtt: 1890. április 11-én jelentette a választmánynak az iskolaigazgató és Medgyesi Lajos könyvtárőr, hogy a könyvtár rendezését sikeresen befejezték. A választmány Medgyesi dicséretes munkáját kiemelve a katalógusok készítése körüli érdemeit - újabb 100 forint tiszteletdíjban részesítette s megbízta egyben a megyei könyvtár kezelésével is. így a két könyvtárnak végleg egy őre lett, akinek nemcsak a könyvtár rendbentartását, a pótleltárak szerkesztését, az alapleltárak kiegészítését írták elő, hanem a nagyközösség részére való megnyitását is. Az összevont könyvtár állapota nem elégítette ki a megyét. Előrevetette árnyékát a megyei főgimnázium államosítása, a megye pedig könyvtári tulajdonjogáról nem volt hajlandó lemondani. Az 1913-ban bekövetkezett államosítást megelőzően már 1909-ben előterjesztést kért Baranyai Béla levéltárnoktól a könyvtár áthelyezésére vonatkozóan a megye vezetősége. Baranyai emlékiratszerű előterjesztésében arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a jelenlegi könyvtári elhelyezés szűk voltát - amely a helybeli kutatási és használati céloknak egyáltalán nem felelt meg - csak úgy lehet felszámolni, ha külföldi, nevezetesen a kölni városi levéltár és könyvtár példájára közös intézménybe vonják össze a levéltár és a könyvtár anyagát. Elképzelését Somogyban is kivihetőnek tartotta. Javasolta az olvasóközönség és a létesítendő szabadegyetem előadásaira való tekintettel a hiányos művek sürgető kiegészítését. Tervezete szerint a levéltári épület keleti oldalán, az egykori ügyészi szobában, mint raktári helyiségben és a mellette lévő Írnoki szobában, mint dolgozó és könyvtárhelyiségben, valamint a saját hivatalos helyiségében megfelelő állványozás mellett 9 000 kötet volna elhelyezhető. Ezek a helyiségek - szerinte 7-8 évig elegendőnek bizonyultak volna a könyvek befogadására. Abban az esetben, ha az írnoki szobát is beállványozzák s a levéltárnok dolgozószobájába pedig a szótárakat, a bibliographiai és enciklopédikus műveket helyeznék el, több mint egy évtizedig, is elegendő a három helyiség befogadóképessége, a mennyezetig való állványozással pedig két évtizedre is biztosíthatónak látta a könyvtár jövendőjét. A levéltárnok előterjesztése foglalkozott a könyvtár nyilvános jellegével is. A fennálló, meghatározott napi kölcsönzési rendszer - szerinte - népkönyvtári jelleget biztosított a könyvtárnak, amelyen a mindennapi és huzamosabb (2-5 órai) nyitvatartásbiztosításával kell segíteni, illetve változtatni. A könyvtárat a főlevéltárnok nyilvános közkönyvtárrá szerette volna fejleszteni, miután a tudományos művek olvasása rendszerint feltételezi a szótárak és lexikonok használatát, s sok esetben a könyvtáros tájékoztató igénybevételét is. Márpedig az ilyen segédkönyveket (szótárakat stb.) nem lehet kikölcsönözni. Ebben az esetben pedig-a könyvtár olvasótermét naponta nyitva kell tartani. Előterjesztésében a buz-