Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
Lajos, Czindery László első alispán, gr. Festetics Miklós, Xantus Ignác és Sárközy Albert főjegyző voltak. 11 Somssich József könyvtárgyarapítási elveit az alábbiakban foglalta egybe: „Nem annyira a kiholt nemzetek tudományos munkáikat, mint inkább a hazai litteraturát érdeklő jobb és nevezetesebb könyveket és a közhasznú ismeretek s tapasztalások közlését elősegítő munkákat fogom a könyvtár számára megszerezfli." A következő lépésként a könyvtár vezetői könyvtári ügyviteli szabályzat készítését vállalták magukra, amely egyúttal a könyvkölcsönzést is lehetővé tette az olvasók számára. 12 18 31 első felében a közgyűlés - Somssich József kamarás elnöklete alatt - már a beszerzendő könyvek lajstrombavételét is elhatározta. 13 Az október 17-i közgyűlés elé került jelentés pedig arról számolt be, hogy már újabb 70 könyvet szereztek be, s a gyűjtés eredményeként a könyvtár alaptőkéje már 2240 forintra emelkedett. A közgyűlés nyugtázta Szakmáry József ingyenes pénztárosi munkáját, valamint annak a megállapítását, hogy csak helyben, az olvasószobában lehet olvasni, miután még nem értek meg a könyvtári kölcsönzések feltételei. 14 A könyvtári szabályzat nem is sokat váratott magára. Elkészítői, akik azt az 1832. február 6-i nagygyűlésen 15 be is mutatták, az első alispán „elölülése" alatt Zichy János, Tallián János főügyész, Thulmon Pál főadószedő, Bogyay Péter főszolgabíró, Szerdahelyi Ferenc és Balogh József ügyészek voltak. A szabályzat a könyvkölcsönzést is lehetővé tette 1-4 krajcáros díj lefizetése ellenében s mindazokat pénzbírsággal sújtotta, akik elvesztették a könyveket, vagy „fixumra", azaz a kölcsönzés lejáratára nem hozták vissza azokat. Az egyre növekvő könyvtári gondokkal azonban Somssich József nem tudott megbirkózni. A könyvbeszerzés munkáját sem bírva, a lajstromozást még kevésbé - csakhamar le is mondott tisztségéről s utódául Festetics Lajos táblabírót választották meg. 10 Az állomány folytonos gyarapodása következtében a változó könyvtári gondviselők azonban nem tudtak eleget tenni még a lajstromozásnak sem. Maga Festetics is, 1834-ben - lakóelyének távolságára hivatkozva lemondott tiszteletbeli állásáról. A könyvtár gyarapítását - időközben - a helytartótanács is segítette: egy illiriai „utazóabrosz" megküldésével. 1833. január 15-én már meg is érkezett a könyvtárba a lombardiai és velencei királyság „viziabrosza". A gazdátlanul maradt intézmény sorsa a másodalispán és Kapotsfy Mátyás táblabíró tetemes hivatali gondja mellé - ha szívügyként is - mindazonáltal másodrangú hivatali feladatkent hárult, ami azután azt eredményezte, hogy 1835től kezdve, szinte állandóan követelnie kellett a megyegyűlésnek a könyvtár rendbeszedését. Egyidőben a megyegyűlésnek sajnálattal kellett megállapítani azt is, hogy a gimnázium értékes könyvtára is „a legnagyobb rendetlenségben" van, minden „felvigyázat" nélkül. 17 Ilyen körülmények között a megye a könyvtári lajstrom leírásáért egy „írónak" 10 pengő forintot fizetett, 18 s 1837. január elsejétől pedig Auster Ferenc írnokot 40 Ft esztendei fizetéssel - Kapotsfy ingyenes felügyelete mellett - kinevezte az olvasószoba „felvigyázójául". Maga Kapotsfy csak a könyvtári kasszába tartozó kamatokat - a könyvalap pénzeit személyi kölcsönökkel kamatoztatta - sürgette s táncmulatságokat rendezett a könyvtári „fundus" javára. (Az 1834es vigalom bevételéből 150 forint jutott váltó cédulában a könyvtár pénztárába.)
