Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Boros Dezső: A Festetics-levéltárnak a csurgói iskolára és Csokonai tanárságára vonatkozó iratai (1797-1800)

gyermeknek 20 ftját quasi pro deposito akarjuk venni, magunktól függ, mert ebből az öszve tett Summából ki telük. Ezen pénzen ha találunk olyan gazdát, ki nyoltz alumnust fel fogadjon szállással együtt, igen jó: ha pedig nem? már mind szakátsnéról mind gazdáról gondoskodtunk. Melly esetre (gondolom pedig hogy ez a mód fog meg maradni) ezeket eggyik ott az oskola szomszédságába a Dominiumtól árendálnak Ujj házba bé helyeztetvén fogják a victust vagy a konyhát provideálni. és a nyóltz alumnus rész szerint azon Háznál rész szerint az oskolába el hálhatnak. Ezek olly simpla ideák, melyek el-kezdhetik ugyan, de még tökéletességre nem viszik az Alumniumot hanem idővel jobban ki fejtődjenek. Ha pedig még addig valemellyikőnk valami jót talál hozzá közölni fogjuk egymással. De nagyobb ennél a mit az oskola épülése eránt tett vélekedéseinkből Nagyiágidnak alázatossan ki nyilyatkoztatni bátorkodom. Egy részről azon indittó okbul, hogy Klastromok is alkalmas időtől fogva állanak ha nem rosszabb legalább oly forma félig meddig kész állapotba mint a mi Csurgói oskolánk és még - is nem romlanak más részről pedig Nagyságidnak is kedvét igyekezvén az által keresni, hogy esztendőnként valami capitálisocskát le-tehessünk, azt gondoltuk, hogy ámbár az épületre rendelt fundationalis summát, hogy az elég legyen a tökélletes ki épülésig redintegralni tartoznánk; mindazonáltal Nagyságod engedelmével csak az éppen elkerülhetetlen költségeket fizessük most ki, és a többit ha lehet félre tegyük. Melynek is Calculusba vételét biztuk Cséppán Fiskális Úrra. A mi pedig illeti a Méltóságos Grófinak Különössen erántam és gyermekemről való atyáskodását: azt egész alázatossággal meg köszönöm s igyekszem is rajta hogy kegyes Gratiajába a Méltóságos Grófinak a jövő tavasz kinyiltával fiamat részeltethessem. De oh fájdalom! mely nagy idegenységet s félelmet nem okozhatott Feleségemnek elméjébe egyetlen fiunk oda vitele eránt, azon szerentsétlen történet, mellyet éppen most a Farsang végén ott keresztül utazása alkalmatosságával hallani s tapasztalni kellett. Úgymint az Oskolának e vagy kinek, még végére nem járhattam bizonyos kut készíttetvén ahhoz szokása szerint a Rector Tanulókat adott segittségül s éppen valamely Körösi nevezetű Nemesdédi Nemes Özvegy Asszony egyetlen egy fia, ki valamelly nagy fát, hihető ereje felett, tartani kéntelenittetett, attól ugy csapatott agyon hogy feje veleje széllyel locsanván mindjárt szörnyű halált halt. s éppen akkor temettetett, hogy Feleségem oda ért. Bizonyára gyászos spectaculum a kémlelő szüléknek. És az Oskolának nem kevés kárára szolgál. Mert ámbár én meg győzhetem Feleségemet arról hogy ott lévő jó Barátim ki fogják pótolni a goromba Rectornak ily vétkes vigyázatlanságát; de mint gondolkozik sok szegény Prédikátor s appro Nemes s annyival inkább Paraszt ember, kiknek szintén olyan kedvesek gyermekjeik mint akármely Méltóságnak a magájé. Mitsoda félelmek közt resolválják magokat az odavitelre és melly keservessen haggyák ott azokat - nem tudván majd mitsoda munkákra applicaltatnak. Tavai intetett meg a Rector a Cserép Zsindelynek oly magasságra való hordatásáért honnét könyen le eshetett volna valamely Tanuló s imé megint mit gondolt, hát esztendőre per analogiam nem tudna e ismét egy veszedelem nemét fel találni. Valóban ezért Magáért meg érdemelné hogy rajta ki adjunk. Csak bár a Lengyel Ur jönne vagy tenne bizonyossá bennünket.