Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

sok melletti jelentőségét és művelését (Jó áron lehet eladni a termékeket!), a gyümölcsfák, az oltás és a szőlőkultúra tanításával pedig a mezőgazdasági termelés új- és korszerű módozatait és útjait népszerűsítve. Ám annak is hangot adott a tankönyvíró, hogy a józanabb nevelést a mezőgazdaságban az ifjúságnál takarékos neveléssel kell elkezdeni, mivel majd ez fogja az eladósodott és tökrement gazdaság kátyurendszeréből az országot kimozdítani. A hasznos állattenyésztés terén nemcsak a lótenyésztést, hanem - különösképp - a nemzetgazdaság nevezetes ágaként az évi 250000 q gyapjú terméssel és 25 millió ezüst forintnyi jövedelemmel járó juhtenyésztést népszerűsítette. A mezei gazdálkodás új elemeit népszerűsítő korszerű tankönyv, végül is lekerült - 1854-ben - a népiskolai tankönyvek asztaláról: a modernebb népiskolai és korszerűbb ismeretek tanítására való törekvések őszinte sajnálatára. Kiss Áron (1845-1908) a protestáns iskolák tankönyveiről írván

29 „azok régiségét" említette, a XVII. század óta alig változó egyformaságukat, amelyeknek a sorában az 1687-ből származó Debreceni ABC-t - egyik változata még 1804-ben is használatban volt - és Comenius - ugyancsak XVII. századi - Orbis pictus-át, majd Fodor Pál - Johann Hübner szövegeire épített - olvasmányos kötetét sorolta fel. Amikor a protestánsok megfogalmazták a Felbiger-féle iskolai tankönyvek iránti ellenvetéseiket, sőt - időhúzás céljából - még Révai Miklós soraiban is nyelvünk elleni sértő kifejezéseket véltek felfedezni (akinél pedig a bírálók is aligha tudhattak jobban magyarul),'

30 akkor báró Vay István, pécsi tankerületi főigazgató közvetítésével az állami ABC protestáns változatának az elkészítésével Fülöp Gábor pataki tanárt bízták meg, akinek a kötete 1795-ben, már napvilágot is látott. A Losonczi és Maróthi által hangoztatott, a paraszti ifjúság számára haszonnal tanítható mezőgazdasági ismeretek tanítására vonatkozó törekvések között kell Tessedik Sámuel „szarvasi néptanító" írásait és pedagógiai tervezeteit is említenünk,

31 aki az I. Ratio céljait továbbfeljesztve olyan gyakorlati mezőgazdasági és természettudományos ismeretek oktatásával is törődött, amelyekre - szerinte - a jövendő parasztifjaknak szükségük van: témái közül említvén az égről és a csillagokról, a levegőről és a villamosságról, a földről és a jobb mezőgazdaságról, az ásványokról, a növényekről, a gabonáról, a gyógyfüvekről, az állatokról és gyógyításukról, a természetes és mesterséges legelőkről, az egészségről, a selyemhernyó tenyésztésről és a paraszti építkezésekről szóló ismeretekről, mindig összekapcsolván a „gyakorlati gazdasági tanmódszer" segítségével az elméleti képzést a gyakorlati oktatással. Amikor a XVIII. század végén és a XIX. század elején a termelés és az oktatás egyre élénkebb kapcsolatba került egymással, az új igény új tudásszükségletet kívánt kielégíteni, mivel az új gazdálkodási célok és feladatok nemcsak a mezőgazdasági szakemberek képzését tartotta fontosnak, hanem a népiskola nevelte tömegek soraiból is igényelte az értelmes néptanítók által kinevelt „derék, értelmes parasztokat, serény polgárokat, szorgalmas mesterembereket", így válván Tessedik Sámuel tankönyvtervezete, pedagógiai elmélete és a szarvasi iskolában tartott mintaóráinak a híre egyaránt hasznára a falusi iskolák és a bennök tanító tanítók számára, noha intézménye csakhamar, már a II. Ratio educationis megjelenésének az időpontjában bezárta a kapuit.