Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)

A rekonstrukció befejeztével - 1930. aug. 13-án - a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének küldött jelentésből megismerhetjük a gépesítés terén történt változásokat.

11 Az elektromos hajtásra berendezett gyárban, 118 db, öszszesen 3033 HP villamos motor volt, természetesen különböző nagyságúak, a legkisebb 0,2 HP-val a legnagyobb pedig 190 HP-val rendelkezett. Az áramot és a szükséges gőzmennyiséget is, az erőtelepen elhelyezett 3300 HP és 2 db 1000 HP kondenzációs, összesen 3 db 5300 HP gőzturbina adta. Az erőtelep gőzfejlesztő berendezése 4 db 325 m

2 fűtőfelülettel bíró láncrostélyos Babcock-Wilkox kazánból és 4 db 118 m

2 fűtőfelületű túlhevítőből állott, azonban az erőtelepi gőzfejlesztő berendezésen kívül a régi kazánházban még 12 db egyenként 230 m

2 fűtőfelülettel bíró Bairbain kazán is volt. Ezek a kazánok a gyárban lévő 2 db 80 HP, 1 db 50 HP, 4 db 25 HP és 2 db 10 HP gőzgép hajtására szolgáltak, valamint az elpároló állomás részére a szükséges gőzmennyiséget is biztosították. Az átalakítás további ismertetésétől eltekintünk, inkább arra a kérdésre kívánunk választ adni, hogy a répa feldolgozására fordított költségek hogyan alakultak. A gyár krónikásai 1934-ben összehasonlították a rekonstrukció utáni első évnek, valamint az az évi kampánynak a szénszükségletét, amely szerint az 1 q répára eső szénmegtakarítás 2,29 kg volt. Ez napi 170180 vagon répa feldolgozásánál évente 52000-54000 pengő nyereséget jelentett.

12 A megtakarítás ennél azonban lényegesen több volt, mivel az új berendezések karbantartási költségei kevesebb kiadással jártak, de a korszerűbb gépekhez kevesebb munkaerőt is kellett alkalmazniuk. A korszerűsített gyár kapacitása tehát megnövekedett, egy olyan időpontban, amikor is kérdéses volt, hogy a cukoripar válsága azt indokolttá teszi-e. Ez esetben azonban azt is látnunk kell, hogy itt nem csupán a gyár bővítéséről volt szó, hanem annak alapvető korszerűsítéséről, amelynek következtében nemcsak több répát tudtak feldolgozni kampányonként, hanem a cukor előállítási költsége is olcsóbb lett. E kérdést a későbbiekben majd részletesen ismertetjük. 2. A ci/koripar helyzete az 1930-as években A cukoripar és a cukorrépatermesztés közötti korrelációt már megelőző tanulmányainkban is érintettük, ezúttal azonban szükségesnek tartjuk e kérdést részletesebben is megvizsgálni. A vizsgált korszakban ugyanis a szokásostól eltérő szélsőséges gazdasági és politikai jelenségek mutatkoztak, nemcsak Magyarországon, de az országhatárokon túl is. A gazdasági világválság idején, majd a II. világháború éveiben olyan rendkívüli állapotoknak lehettünk tanúi, amelyek az I. világháború és az ezt követő forradalmak idején kialakult gazdasági viszonyokra emlékeztettek bennünket. Ezekben az években a nemzetgazdaságnak majd mindegyik ágazata ki volt szolgáltatva a nemzetközi dekonjunktúrának, olyan mértékben mint a cukorrépa, azonban egyik sem. A cukoripar Magyarországon köztudottan exportra volt alapozva, következésképpen az iparág helyzetét a belső piac legfeljebb csak másodlagosan határozhatta meg. A belföldi fogyasztás ugyanis többnyire csak a termelésnek a kisebbik hányadát érintette. így a cukor belföldi árát, mindvégig annak kiviteli lehetőségei határozták meg. Elvileg amikor a nemzetközi piacokon a cukor értékesítési ára magas volt, a belföldi árát a nyereségből bizonyos fokig mérsékelhették volna, a gyakorlat azonban mást muta-