Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

nya erről készített napijderítésében -, hogy amennyiben még soká rendezetlen marad, és bizonyos német kívánságok nem lesznek honorálva, Berlin és Budapest között elkerülhetetlenül elhidegülés állna be. Minden szavából kiérezhető volt, hogy Hitler személyes utasítására beszél". Kánya lehetőleg nyugodt és barátságos hangon azt válaszolta, hogy bár a magyar kormány belügynek tekinti a magyarországi német kisebbség kérdését, megvan benne a hajlandóság annak méltányos rendezésére, amit a nemrég kiadott új kisebbségi iskolarendelet is bizonyít. Neurath e vonatkozásban azt sürgette, hogy a magyar kormány necsak az állami, hanem a községi és az egyházi iskolák vonalán is szerezzen érvényt a vegyes tanításnyelv bevezetésének. A továbbiakban különös nyomatékkal kifogásolta Neurath a Magyarországról kiutasított német állampolgárokkal, köztük diáklányokkal, tanítónőkkel szemben tanúsított bánásmódot. Kánya azt válaszolta, hogy az említettek „tömegesen látogattak el Magyarországra, itt kizárólag németajkú magyar állampolgárok által lakott községekben fordultak meg és ismert pángermán agitátorokkal léptek összeköttetésbe. Tudományos kutatások ürügye alatt jöttek Magyarországra, azonban nagynémet agitációt fejtettek ki, aminek következményeképpen egy sváb községben a parasztok megtagadták a katonák elszállásolását, egy másikban pedig oly nyilatkozatok hangzottak el, hogy Hitler nemsokára százezer ember élén vonul be a Dunántúlra, és azt bekebelezi Németországba. Minden józanul ítélő ember be fogja látni, hogy az efajta agitációt ölhetett kézzel nem nézhetjük". Neurath nem emelt kifogást azellen, nogy a tényleges agitátorokat magyar részről kiutasítsák, de ismételten kérte a még fennálló nézeteltérések kiküszöbölését. Végülis abban állapodtak meg, hogy a közeljövőben Budapesten megtárgyalják a problémák elvi oldalát, egyfelől Darányi, Kánya és Kozma, másfelől Mackensen követ részvételével, s ha sikerült az alapvető irányvonalakban egyetértésre jutni, akkor Pataky államtitkár majd Berlinbe utazik, a magyarországi német kisebbséggel szemben követendő eljárás részleteinek megbeszélésére.

78 A németbirodalmi külügyminiszter szeptember 23-án Darányi Kálmánt is felkereste, aki a súlyosan megbetegedett Gömbös távollétében miniszterelnökhelyettesként ekkoriban már a kormány munkájának tényleges irányítója volt. Neurath Hitler nevében is biztosította őt, hogy a német kormány a magyarországi németség iránt egyáltalán nem politikai, hanem pusztán kulturális érdeklődést tanúsít, mire viszont Darányi felvetette: „nem volna-e lehetséges az, hogy Hitler ezt nyíltan kijelentené?" A német külügyminiszter válasza szerint „erre sor kerülhet". A beszélgetés további részében Darányi szóba hozta, hogy „Németországból egyesek ide jönnek és izgatják a hazai németségünket". Neurath a magyar források szerint azt válaszolta, hogy „mindenütt akadnak kótyagos fejű és fanatikus emberek, akik zavart okoznak, és ezek főleg a kevésbé művelt emberek, de elsősorban a tanítók közül kerülnek ki".

711 Ehhez a beszélgetéshez nyúlnak vissza azok a továbbiakban jelentős szerepet játszó elképzelések és törekvések, hogy a magyarországi német kisebbség kérdésében mindkét állam vezetői részéről elvi jelentőségű ünnepélyes nyilatkozatok hangozzanak el, és szabják meg a követendő magatartás, eljárás alapirányait: egyfelől a kívülről be nem avatkozást, másfelől azonban a kisebbségi igények kielégítő rendezését a szuverén magyar nemzetiségpolitika keretében. Már az 1935 végi, 1936 eleji Pataky-Roediger eszmecsere során bebizonyosult, hogy a magyar kormány nem vehető rá államközi egyezmény kötésére a szigo-