Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

összefogó rendkívül hatalmas megmozdulás egyik szellemi fundamentuma a nemzetiszocializmusnak; mindkettőnek azonos jellege a népiség, a totalitás és az expansio". A német népközösség jegyében folyó - immár nemzetiszocialista - agitáció Csonka-Magyarországon egyelőre inkább csak a paraszti származású német értelmiségi fiatalok egy részét ragadta meg, s vitte hazafiatlan, sőt hazaáruló irányba. Az olyanoknak, mint Bäsch, Faulstich, Mühl, Mischung, Albert, Goldschmidt, Hornung stb., akik a magyarországi németség ügyébe Németország beleszólását igénylik, már csak lakóhelyük Magyarország, nem államuk ez az állam, és nem hazájuk ez az ország. Az azóta nagyra nőtt nemzetiszocializmus rabulejtette őket, fogva vannak e hatalmas eszmeáramlattól, és teljesen elszakadóban vannak a magyarországi német intelligencia többségétől. Ez utóbbi abszolúte hazafiasán gondolkozik, semmit sem akar tudni arról, hogy az ő ügyeibe külső tényezők avatkozzanak be, aminthogy hazafiasán gondolkodónak maradt meg a sváb nép nagy tömege is. A svábság nagy tömegében egészséges még, és ha itt-ott mutatkoznak is nemkívánatos jelenségek, azok ma még a felületen mozognak, s mélyebbre, az egész németséget nézve, nem hatoltak. A Népinémet Bajtársak (Volksdeutsche Kameradschaft) elnevezéssel a magyarországi német mozgalom radikális szárnyát alkotó fiatal értelmiségi csoport kapcsolatot tartott a német nemzetiszocialista párt magyarországi szervezetéhez tartozó németbirodalmi sajtótudósítókkal (Köhler, Riedl, Kornhuber, Rademacher stb.), akik révén pénzt és instrukciókat kapott; támogatásukra Magyarországra jött, és beavatkozott az itteni németség belső ügyeibe Steinacher, a Volksbund für das Deutschtum im Ausland vezetője éppúgy, mint Hasselblatt, az Európai Német Népcsoportok Szövetségének ügyvezetője. Az ő segítségükkel próbálták befolyásuk alá vonni a Volksbildungsvereint, amely kulturális jellege, célkitűzése ellenére persze politikai instrumentum is, és megkaparintani a Sonntagsblattot. E kísérleteket sikerült ugyan meghiúsítani, de a radikálisok munkája, amely a legnagyobb mértékben káros és kártékony, nem szűnt meg. Budapesten, ahol diákinternátusukban valóságos agitátoriskolát tartanak fenn (míg másokat Németországba küldenek kiképzésre), egymást érik rendőri engedély nélküli összejöveteleik; állandóan járják a német falvakat és terjesztik túlzó eszméiket. Kulturverlag elnevezésű kiadó és terjesztő vállalatuk, amely a sajtótörvény kijátszásával valóságos újságként jelenteti meg a Deutscher Volksbote-t, nem kifogásolható német sajótermékek mellett titokban nemzetiszocialista nyomtatványokat is terjeszt. A népinémet radikálisok ócsárolják, szidalmazzák a Volksbildungsverein magyar szellemű vezetőségét, s a Berlinben kilincselő Richard Huss - akiről Twardowski külügyminisztériumi tanácsos elárulta Patakynak, hogy nem nagyon jó benyomást tett rá -, máris „úgy gerálja magát, mint aki Führerje a csonkamagyarországi németségnek". Állandó összeköttetést tartanak fenn a Magyarországon élő németbirodalmi nemzetiszocialista exponensekkel, s Pataky szerint majdnem biztosra vehető, hogy cselekvésüket és magatartásukat az utolsó pontig e németbirodalmi állampolgárok írják elő. A németbirodalmi köröket és az utódállamokban élő németséget tendenciózusan informálják a magyarországi németség helyzetéről, s ezúton rontják a magyar állam és a német birodalom, a magyarországi németség és az utódállamokbeli németség közötti viszonyt.