Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Király István Szabolcs: A mezőgazdaság gépesítésének kezdetei Somogyban (Második közlemény)

600 550 500400 300 :oo 100 Ha a teljesítmény változását i-i gépre vonatkoztatjuk, akkor a fejlődés még szembetűnőbb. A járgányos cséplőgép napi teljesítménye 25-szöröse, a gépi meghajtásúé iooszorosa volt a kézi cséplésnek. A XIX. század elején stabilan épített gépek fő egységei vertikálisan helyezkedtek el, méretük lényegesen meghaladta a későbbi cséplőgépekét. Legfontosabb építőanyag a fa volt, fémet csak a külföldről származó gépeken találunk. (Verőléc, kosáron.) A serleges felhordó alkalmazásával (az 1840-es évektől) a magassági méretek csökkenthetők voltak. A fő egységek horizontális elhelyezése lehetővé tette a mobil cséplőgép építését. A szemveszteség csökkentését a cséplőgépet gyártók (készítők) fontos feladatnak tekintették. A szalmarázóládák alkalmazása jelentős lépés volt e területen (az 1850-es évektől). Az üzemeltetés biztonságát s az élettartamot is növelték az acélvázas gépek építésével. (Robey és társa 1871.) Az egyre tisztább mag nyerése az első cséplőgép megjelenésétől (szinte napjainkig) fontos kérdése a konstruktőröknek. A farostákat felváltó fémrosták - különösen a Dorn és Graepel -, a több tisztítómű alkalmazása, a pontos beállítás és szakszerű üzemeltetés mellett piacképes árut szolgáltatott. A teljesítmény növelésének lehetősége a gőzgép alkalmazásával reálissá vált. A rendelkezésre álló nagyobb hajtóteljesítmény lehetővé tette a dob méreteinek a növelését. Átmérője 480 mm-ről 600 mm-re, hossza 780-ról 1700 mm-re nőtt. A napi cséplési átlagteljesítmény 6 t-ról 32 t-ra ugrott. A golyóscsapágy beépítése csökkentette a súrlódási veszteségeket, egyenletesebbé tette a dob járását. (1910-es évektől.) A különböző kiegészítő berendezések alkalmazásával javították a munkakörülményeket, univerzálisabbá tették a gépet. A vizsgált időszakban a cséplőgépek számának növelésével (Vö. 13. sz. táblázattal) jelentős mértékben lerövidült a cséplés ideje. A XIX. század eleji 6-8 hónapos cséplés 1,5-2 hónapra zsugorodott, miközben a gabona mennyisége többszörösére nőtt.