Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
Az alsófokú oktatás régi tankönyvei - tehát - a vallás szolgálatában állottak. Az oktatás célja - ugyanis - nemcsak az volt, hogy olvasni és írni tanuljanak a tanulók, hanem hogy vallásos és hithű katolikusokká vagy protestánsokká váljanak. Alapjában véve az olvasó vagy ábc-könyvek is vallásos jellegűek voltak, szövegrészük nemegyszer tarkítva volt vallásos mondatokkal, vagy mondatrészekkel, vallásos érzelmű és szellemű példázatokkal, olvasmányokkal. A kétnyelvű Libellus alphabeticus (ABC-s könyvecske) is ilyen volt, amelynek 1697-ből ismert lőcsei kiadását már a XVIII. században is használták a nagyobb városi népiskolák. 1674 óta módosult kiadásaiban egyszeregy-táblázat is szerepelt függelékében, ezt használva II. Rákóczi Ferenc is ábécéskönyvként (Kassa, 1674). „Az ártatlan kisdedek istenes felnevelésére" kiadott ábécés könyvecske a katolikus hit „fundamentumos" ismereteire vonatkozó kérdéseket tartalmazta. 1741-ben látott napvilágot Johann Balthasar von Antesperg ábécés könyve, a későbbi II. József részére. Az ábécés könyvvel a szerző nemcsak az egységes birodalmi nyelv bevezetését kívánta elősegíteni, hanem a felekezetek fölötti gondolkodásmódnak és a vallási türelemnek az elterjesztését is, a benne - a kor követelményeinek megfelelően - közzétett s a római katolikus dogmarendszerhez nem szorosan ragaszkodó katekizmussal. Az újfajta olvasókönyv (a Kinderfreund, 1776) alapanyagát a porosz népiskolák részére F. E. Rochon állította össze, ennek nyomán készítette Felbiger is az új osztrák ábécés könyvet, amely - lényegében - az új magyar abc alapját is képezte. Az átdolgozásnak két válfaja is volt: a falusi és a városi. Első kiadását a Ratio educationis megjelenése évében - 1777-ben - Pál Gáspár tette közzé Pozsonyban, magyarított példányát pedig Révai Miklós. Találóan állapította meg Kosáry Domokos a kis könyvről, hogy noha istenfélő és vallásos érzelmű kiadvány volt, amelynek tanulságos történetei erősen utaltak a társadalom hierarchiájára: hangsúlyozván a gyermek engedelmeskedését a szüleinek, a szülőkét pedig a földesúrnak, mindazonáltal mégis olvasókönyvnek volt nevezhető a kiadvány. Az Ágoston-rend sagani apátja: Johann Ignaz Felbiger (1724-1788) a népiskolák megreformáló szervezője volt az osztrák örökös tartományokban. A felvilágosodás pedagógiájának jeles képviselőjeként vált szószólójává az osztálytanításnak, a táblázatos és betűző-olvasási módszereknek. Jelentős szerepe volt abban is, hogy a magyarországi tanügyrendezés - az örökös tartományokétól eltérően - egységes és önálló szabályozás útján történjék az I. Ratio educationisban. Ennek szolgálatában számos tankönyv és módszertani kiadvány írója is volt. Könyvében azonban nem egy új magyar ABC írásjelrendszerének, hanem az ABC-t oktató tankönyv egy új típusának vált a megteremtőjévé. Az olvasás és az írás tanításának a kérdését és tankönyveit tekintve látnunk kell a problémakör társadalmi összefüggéseit is. Olvasást és írást a népiskolákban elsősorban azok tanultak, akik továbbtanulásra készültek, vagy azok a városi tanulók, akiknek szükségük volt az életben az olvasni és írni tudásra. A parasztság zöme enélkül is el tudta végezni a munkáját. De tudnunk kell azt is, hogy az I. Ratio educationis előtt még nem volt kötelező az olvasás és az írás tanítása, mivel a két tárgy tanulása (kevésbé a megtanulása!) csak 1777-ben vált kötelezővé. Más szóval: amíg maga az iskolába járás nem volt kötelező, addig miért lett volna kötelező az alfabetizáció a népiskolákban?
