Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Király István: A Somogy megyei lótenyésztés

rületének gyors csökkenésében és a mesterséges takarmányok hiányában látta. Kétségtelen, hogy ez is szerepet játszott, hiszen a gabonakonjunktúra minden szántóföldi művelésre alkalmas területet a gabonák vetésterületévé változtatott át. A feltörhető legelők és rétek átváltoztak egy-két évtized során szántóföldek­ké. 2 '' Az állatállomány fenntartásában fontos ősgyepeknek a csökkenése azonban csak a magyarázat egyik oldala, mert ebben az időszakban Somogy falusi tár­sadalmában olyan változások következtek be, amelyek szintén csökkentőén ha­tottak az állatállományra. Az állatállomány számának visszaesésében, különösen pedig a lóállomány csökkenésében annak a társadalmi folyamatnak volt nagyobb szerepe, amelyet a volt zsellérek teljes proletarizálódásának nevezünk. A jobbágyfelszabadítás után még egy ideig a volt zsellérek megőrizték a lovaikat, mint a feudális társadalom­ból átmentett vagyonuk egyik legjelentősebb tételét. Erre módot adott az úri és a paraszti földek elhúzódó szétválasztása, azaz a közös legeltetésnek még egy ideig való fennmaradása és az 50-es években erősen dívó részes művelés. De volt a vasút megjelenése előtt és egy bizonyos mértékig a vasút üzemeltetésének el­ső szakaszában a falusi fuvarozásnak egy felfelé ívelő szakasza, ami szintén annak kedvezett, hogy a volt zsellérekből egy fuvaros réteg alakult ki. 2 '' A ga­bonakonjunktúrával párhuzamosan először a hosszú fuvaroknak volt konjunktú­rája, ami Somogyban azt jelentette, hogy a kanizsai, veszprémi és soproni, sót gráci és bécsi kereskedelmi igényeket elégítették ki. Majd a Déli-Vasút megje­lenésével - 186 1 volt a megnyitás ideje - a megyén belüli gabonafuvarozás biz­tosított átmeneti munkaalkalmat a fuvarosoknak. Azaz a vasút az első időkben nemhogy csökkentette volna a fuvarozást, hanem növelte, hiszen a nagy és új közlekedési úthoz még teljesen hiányzott az úgynevezett közlekedési infrastruk­túra. Ez az időszak közel egy évtizedig tartott; a vasúthoz való rövid fuvarok által, amelyek rendszerint egynaposak voltak, Somogynak még a középső terü­letéről is a gabonát a Déli-Vasúthoz gravitáltatta a vasúti szállítás. Változás 1872 körül következett be, mikor a bátaszék-dombóvár-gyékényesi vasutat Ka­posvárig, majd azon túl is üzembe helyezték. 21 ' Ahogy a legelőelkülönítések meg­történtek, valamint a krími háború után általánosan fellendülő gabonakereske­delem lehetőséget adott az uradalmakban arra, hogy megteremtsék a sajac igás­állományt, valamint megindult az ún. konvenciós cselédek nagyarányú szerződ­tetése az uradalmakra, vége szakadt a feles gabonaművelésnek. Ahogy a megyét délről, középről és északról vasútvonalak határolták körül, a rövid fuvarok sze­repe is erősen lecsökkent, sőt amikor megjelentek az ún. szárnyvonalak, a vici­nális vasutak, amelyeknek a száma Somogy megyében hat volt, a falusi fuvaro­zásnak majdnem befellegzett. Ezek azok a folyamatok, amelyek kiváltották a volt zsellérek teljes proletarizálódását Somogy megyében, ami a lótenyésztés vo­natkozásában azt jelentette, hogy kénytelenek voltak utolsó termelőeszközüket is eladni, mert sem takarmányt, sem munkát nem tudtak lovaik számára biztosítani. A volt zsellérek proletarizálódásával egy nagyon fontos állattenyésztő ré­teg esett ki az állattenyésztés körforgásából. Belőlük uradalmi cseléd vagy falusi napszámos lett vagy az eladott jószág árával, mint utolsó mentsvárral átvándo­rolt Horvátországba, hogy ott - a még olcsó földek reményében - pár holddal megkezdje a szabad parasztok reményteljesebbnek vélt életét. 2 ' Csak egészen mellesleg jegyzem meg, hogy a széles somogyi betyárvilág kialakulása 1848 után szintén kapcsolatban volt az állattenyésztő zsellérek proletarizálódásával. Lásd

Next

/
Thumbnails
Contents