Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
vasút létesítése mérte. A Hitelbanknak ugyanis nem érdeke továbbépíteni a vasutat, nélküle azonban nem fog megépülni. Elszalasztva a pálya teljes hosszában való megépítésének lehetőségét, a részengedéllyel valójában lehetetlenné tették a befejezését. Ügy vélte a tabiak szószólója, hogy a megye érdekét is a tabszántódi vasúttal lehetne megvédeni, mert a siófoki irányt ellenző karádi érdekeltség bevonásával ki lehetne építeni a Mocsoládtól Kapolyig terjedő szakaszt is. Másodszor: mindez hozzájuttatná Kaposvárt a Tabbal és Szántóddal óhajtott biztonságos összeköttetéshez. A szántódi iránnyal a megye még azért is jól járna, mert könnyen elérhető lenne a balatonföldvári üdülőtelep és a kikötő, ahonnét a zalai partról uszályokon érkező kővel olcsón lehetne ellátni a megye egy részét. Harmadik érvként az érdekek egyesítésének szükségességét hozták fel. Állították, hogy mivel a mocsolád-siófoki vonal a veszprémi püspökség és káptalan, valamint a karádi érdekeltség nélkül - mint ahogy a mocsolád-száritódi irány a tabi érdekeltség nélkül - ki nem építhető, ez a két érdek csakis így egyeztethető össze egymással és a vármegyeivel. A tabiak mozgalma már eredményt hozott, képviselőjük, Ugrón Ákos részére kiadták az előmunkálati engedélyt. Ha pedig a karádiak is megszerzik az előmunkálati engedélyt a mocsolád -kapolyi szakaszra, úgy nem lesz akadálya annak, hogy a három társulat (a kaposvár-mocsoládi, a mocsolád-tabi és a tab-szántódi) egyesüljön egy nagy, hatékonyabb társulattá. 157 A Hitelbank akaratából a „mocsoládi hegyek alatt megsüllyedt" csonka vasút továbbépítésének szükségessége a századfordulón mindenki előtt nyilvánvaló volt. A bosszú meddő várakozásba beleunva sokan vélekedtek úgy, bogy nem az a lényeg, hogy milyen irányban épüljön tovább, hanem hogy minél előbb beköthessék a Balaton menti fővonalba. A továbbépülés gátja az érdekeltek anyagi áldozatvállalásának hiánya, 150 a megyei hozzájárulás lehetőségének korlátozottsága, 1 '' 9 a bürokratikus szervezés 160 és az érdekellentét volt. 161 1901 elején Szupits Dezső tabi ügyvéd próbálta kimozdítani a holtpontról a vasútépítés ügyét. A mocsolád-tab-siófoki vasút építéséhez segélyezési kérelmet nyújtott be a megyének. A megye hajlandó volt a mocsolád-kapolyi szakaszra kilométerenként 12 000 K, a Kapoly-pusztától a megyehatárig terjedő szakaszra pedig kilométerenként 8 000 K segélyt adni. A megye a segélyt olyan feltételhez kötötte, hogy azt csak a sinek lerakása után, az úti pénztár terhére felveendő kölcsönre kiállítandó kötvény miniszteri jóváhagyásától számított 30 napra fogják kiállítani. A segély fejében a vasutak kötelessége lett volna a vármegyei utak építéséhez és fenntartásához szükséges kőanyagot vagononként és kilométerenként 24 filléres kedvezményes fuvardíjért szállítani. 162 Kilenc évre volt szükség ahhoz, hogy a hosszas huzavona után folytatódjék a Mocsoládnál abbahagyott pályaépítés. Miután végre sikerült megállapodni a Tabon át Siófokig vezető irányban és a szükséges tőke is rendelkezésre állt, ICO5 tavaszán hozzáláttak a földmunkához. A vasút építése a nyár elején már szépen haladt előre, annak ellenére, hogy az igen tagolt felszín miatt Csicsal környékén négy hatalmas átvágással és ugyanannyi töltéssel lehetett csak a pálya nyomvonalába eső dombokat és völgyeket legyőzni. Azzal is számolni kellett, hogy a munkákat aratás idején szüneteltetni kell, mert még a föld nélküli munkások is igyekeztek a kenyérre valót megszerezni. 163
