Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)

Kapotsfy és társai-féle, a szakminisztériumokhoz intézett 1892. évi kérvényben szó sem esik a Hitelbankról. A kaposvár-mocsoládi vicinális vasút létesítésében az előkészítő szervező munka terén a fő érdem Kapotsfy Jenő és érdektársaié, akik 1892. június 4én levélben fordultak Wekerle Sándorhoz (a kereskedelmi minisztérium vezetésével is megbízott pénzügyminiszterhez), amelyben a tervezett vasút építéséhez a HÉV-eknek adható lehető legnagyobb állami támogatást és segélyt kérve részletes, közgazdasági tanulmánynak beillő fejtegetésben ismertetik a terület földrajzi viszonyait, közlekedési-gazdasági elmaradottságát, az ennek következtében nagyméretűvé vált kivándorlást. A vasút létjogosultságát azonban nemcsak az általános gazdasági viszonyokkal, hanem mint nyomós érvvel, azzal is indokolják, hogy érdekeltek egyike, a herceg Eszterházy-féle toponári uradalom bérletén megalakult „Mezőgazdasági Ipari Rt." cukorgyárat akar építeni Kaposváron, amelyet főként az uradalom látna el répával. A cukorgyár évenként hozzávetőlegesen 450 ezer q-t kitevő vasúti szállítási igényének kielégítése mintegy háromnegyed részben a megépítendő mocsoládi HÊV-re várna mintegy 1 millió frt-nyi jövedelemtöbbletet hozva annak. A cukorgyárat építtető r. t. 30 000 frt-ot ajánlott fel a vasút létesítéséhez, a gyár felépülése után pedig hajlandó a HÉV törzsrészvényeit átvenni. Az érdekelt községek és birtokosok közül többen elzárkóztak az anyagi támogatás megadásától, viszont Kaposvár, melynek érdekében állott a gyáripar feljesztése, 15000 frt-ot szavazott meg, és a megye is hajlandó volt a szokásos 3000 frt/km-es hozzájárulást megadni.

133 A HÉV engedélyesei a pénzügyminisztériumtól is kértek támogatást, mégpedig nagy összeget, 90 000 frt-ot, arra hivatkozva, hogy elsőrendű pénzügyi érdeke az országnak, hogy a cukrot belföldön termeljék meg. A pénzügyminiszter ugyan fenntartással, de mégis eleget tett a különleges kérésnek: „Hogy a cukor a magyar korona országaiban levő gyárakban, mégpedig az itt termelt cukorrépából állíttassék elő, az általános közgazdasági érdek . . ., de a pénzügyi tárcának semmiféle olyan alap nem áll rendelkezésére, amelyből az engedélyt kérők által kért 90 000 frt-ot ki tudná fizetni, de végső esetben és egészen kivételesen, tekintettel a vasút ipari szerepére és miután külön állami segélyből nem részesülhet, hajlandó hozzájárulni."

134 A kereskedelmi miniszter 1892. aug. 23-án 48667/III. 92. sz. rendeletében az engedélyesek tudomására hozta, hogy az állami segélyt, hozzájárulást, a díjszabási és egyéb kedvezményeket csak abban az esetben teheti megfontolás és elhatározás tárgyává, ha az engedélyesek előzőleg biztosítékokat nyújtanak arra nézve, hogy a HÉV létesítésével összefüggésbe hozott kaposvári cukorgyár megfelelő termelőképességét a HÉV engedélyezésével egyidejűleg megállapítják, ill. üzembe helyezik. Az engedélyesek dec. 26-án adott jelentésükben részletes tájékoztatást adtak erről a miniszternek. E szerint a Mezőgazdasági Ipari Rt. már nyilatkozott, hogy hajlandó Kaposvárott, vagy ennek közelében egy évi 30-40 ezer mázsa nyerscukor termelőkapacitású gyárat létesíteni, és erre nézve akár biztosítékot is nyújtani, amennyiben a miniszter a különféle (már az engedélyezési tárgyaláskor felterjesztett) különféle kedvezményekről az engedélyesek részére kedvezően dönt. Ismételten kérik a minisztert, hogy mivel a 936000 frt-os tényleges építési tőkének 35%-át törzsrészvényi hozzájárulásokból kell fedezni, viszont az érdekeltek ennek csak kevesebb mint a felét tudják biztosítani, az állam postaszállítási hozzájárulás címén 50000 frt, állami