Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
A vasútépítés ügyét a magánszemélyekből álló engedélyes csoport egy általuk szervezett részvénytársaságnak adta át. A HEV részvénytársaság 1893. jún. 23-án keltezett alapszabályait egy 26 oldalas füzetben nyomtatták ki, 11 '' és Freund Ferenc közgyűlési elnök aláírásával jelent meg. A társaság céljaként a Balatonszentgyörgy és Somogyszob közötti gőzmozdonyú vasút kiépítését és forgalomban tartását fogalmazta meg, tágabb értelemben pedig: „mindazon főszárny- és iparvasút vonalaknak építése és üzemben tartása, melyeket jövőben a társaság szerződés vagy engedély alapján, vagy a kormány külön jóváhagyásával építeni, megszervezni vagy bérbevenni fog, azon földterületek, erdők, gépes egyéb gyárak megvétele, eladása, használata és üzemben tartása, melyeket a társaság tulajdonául megszerez vagy bérbe vesz." A társaság attól fogva tekinthető megalakultnak, mihelyt a törzsrészvények 30%-át biztosítják (befizetik), alapszabályait a kormány jóváhagyja, a társaság cégét az illetékes királyi törvényszéknél bejegyzik. Jellemző, hogy bár tipikusan provinciális és helyi érdeket szolgáló vállalkozás volt, székhelyéül mégis Budapestet jelölték ki. Ez is egy adalék annak értelmezéséhez, hogy hogyan alakult ki az ország monocentrikus szerkezetel A nemzeti függetlenség dualizmus korabeli értelmezéseként, vagy akár aprópénzre váltásaként értékelhető az a követelmény, hogy a társaság hivatalos ügykezelési nyelve kizárólag a magyar. A társaság alaptőkéjét 3914000 koronában állapították meg, melyből 1 100 000 K törzsrészvényt és 2 814000 K elsőbbségi részvényt névértékben bocsátottak ki. A törzsrészvénytőkéből 334000 K-át a ker. miniszternek, ill. a magyar államnak kellett átadni a postaszállítás fejében engedélyezett hozzájárulásért, ill. állami segélyért, 766 000 K-át pedig a törvényhatóság, a helyi (községi) hatóságok és egyéb érdekeltek készpénzért, ill. átengedett földterületek ellenében megállapodás szerint. A törzs- és elsőbbségi részvények viszonyát jól jellemzi, hogy a vasút tiszta jövedelméből mindenekelőtt az elsőbbségi részvények után fizetnek 5% osztalékot, és a törzsrészvények tulajdonosai csak akkor részesülhetnek osztalékban, ha már az elsőbbségi részvénytulajdonosokat kifizették. A társaság esetleges feloszlása, ill. felszámolása esetén is a felosztható társasági vagyonból elsősorban az elsőbbségi részvénytulajdonosokat kell kifizetni. A fővonalakhoz csatlakozás (MAV-hoz Somogyszobon, Déli Vasúthoz Balatonszentgyörgyön) feltételeit rögzítő szerződések megkötéséig több vitás kérdésben kellett megegyezni az érdekelt vasutakkal. Somogyszobon pl. olyan csatlakozási variáció is felmerült, hogy a mellékvonalat az állomás Ny-i, Zákány felőli oldalán csatlakoztassák. Ezt a megoldást éppenúgy elvetették, mint a fővonalba való csatlakozás helyett a fővonalat szintben, vagy aluljáróban keresztezni javasolt irreális megoldást. A Déli Vasúthoz való csatlakozást az engedélyesek 7nár kezdetben a legközelebb levő Balatonkeresztúron tervezték. Ezt a tervet azonban a miniszter azzal az érvvel utasította el és jelölte ki Balatonszentgyörgy állomást a csatlakozás helyéül, hogy „. . . mert ezen HÉV egyoldalúan jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy az a Balatonszentgyörgy állomástól kiindulólag a déli-vasút forgalmától függetlenül legyen létesíthető, ill. kezelhető . . .", majd felhozta még azt is, hogy a szentgyörgyi csatlakozás lehetővé teszi a HÉV-en utazók közvetlen csatlakozását a már Keszthely felé tervezett helyiérdekűhöz. A miniszter által javasolt megoldást magáévá tette az 1890. év nyarán tartott közigazgatási bejárást tevőkből alakított javaslattevő bi-