Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)

részeket (3. táblázat). Kár, hogy csak a déli-vasúti és a pécs-barcsi vasútállomásainak forgalma ismert ebből az időből és hiányzik a duna-drávai vasútállomásoké, közöttük mindenekelőtt Kaposváré. Az azért elég nagy bizonyossággal valószínűsíthető, hogy ' Barcs teherforgalomban lényegeseit, személyforgalomban pedig kisebb mértékben megelőzte a megyeszékhelyt. Mivel Barcs mindkét társaság egy-egy vonalának végállomása volt, a dupla adatból könnyen kiszámítható, hogy felszálló utasainak mintegy 87%-a Pécs felé, és mindössze 13%-a a Nagykanizsa felé indított vonatokra szállt fel. A teheráru feladás irányonkénti megoszlása a személyszállítással éppen ellenkező jellegű, tehát a Nagykanizsa irányában feladott szállítmányok súlya több mint kétszeresen felülmúlja a Pécs felé feladottakét. Nagy vonalakban: Barcsra Pécs felől legnagyobb tételekben baranyai gabona érkezett, amelynek jó részét továbbszállították a Déli-Vasúton Ausztriába, Svájcba, illetőleg Zákánytól a zágráb-károlyváros-fiumei vasúton, majd Fiúmétól hajón Nyugat-Európába és a Mediterránumba. Második helyet a pécsi szén foglalta el, amelynek legnagyobb részét ugyancsak a déli-vasúti pályákon a stájer iparvidékre továbbították. Fontos volt még Barcs állatexportja is, különösen sertésből (évi 70-80 ezret), amelyet részben Dél-Somogy és Szlavónia makkoltató kondásai hajtottak a barcsi állatvásárra, részben vasúton hozták Baranyából. Később pedig az ország egyik legnagyobb hizlaldájának üzemeltetésével Barcs az ország hízottsertés exportjának lett fontos empóriuma. Az állatforgalomban a sertés ellentétele a muraközi és kisalföldi ló volt, amelyből évente többezer darabot hoztak a Dél-Somogy gazdaságaiba. Személyforgalom tekintetében Kaposváron és Barcson kívül megyénk legforgalmasabb állomásai Szigetvár és Zákány voltak, ezektől egy kategóriával elmaradt Balatonszentgyörgy és Siófok. Feltűnő Darány viszonylagos jelentősége, amit nem a község nagysága, hanem a Dráva-mellék egy részének kiszolgálása eredményezett. A teherforgalomban Kaposvár és Barcs után Zákány következett. Itt a feladás-leadás (feladás többlet mellett) jóval arányosabb mint Szigetváron, ahol a leadás csak tört részét képezte a feladásnak. Zákány az ott csatlakozó fiumei vonallal tipikus forgalmi központ, amely a távolról érkezett és távolra induló árukat közvetítette. Szigetvár ellenben fontos mezőgazdasági termény, termék, állat és fagyűjtő hely volt, piacára mintegy 20-30 km-es körzetből hordták össze az eladásra kínált, távoli fogyasztókhoz juttatandó árukat. Ugyancsak többszörös feladástúlsúly jellemezte a szintén terménygyűjtő központ Boglárt, míg Szentgyörgy forgalmi mérlege már közel egyensúlyban volt, ugyanis Keszthely és Marcali áruellátásában nagy szerepe volt ennek az állomásnak, ahonnét szekerekkel továbbították a vasúton érkező különféle nyersanyagokat és iparcikkeket. 4. A helyiérdekű vasutak megépülése a) A postakocsiközlekedés mint a helyiérdekű vasutak elődje A vasutak megjelenése előtt gyakorlatilag az egyetlen közhasználatú közlekedési eszköz a postakocsi volt. A postakocsik szerepét a távolsági közlekedésben a vasúti fővonalak megépülése erősen csökkentette, a rövidebb távú helyi közlekedés viszont még