Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Dobai András: Somogy megye középszintű igazgatása a neoabszolutizmus időszakában (1849. aug.-1859. okt.)
A város pénztárában az adott időpontban mindössze 75 Pft 34 kr. volt. „Ennek következtében Kaposvár Mezőváros Elöljárósága, mivel városunk anélkül is nagy költségekkel vagyon terhelve, alázatos nyilatkozatát oda terjeszti, hogy a cs. k. csendőrséget meg kívántató felszerelésekkel a város maga tehetségébül, ha csak valamely részrül segedelem nem nyújtatik, ellátni képtelen". 03 A megye többi területén sem volt jobb a helyzet. Kovács Pál, a szigetvári járás főbírája azt jelentette, hogy a járásban található Szigetvár, Barcs, Németlad és Lakócsa helységek közül a hiányzó felszerelés előteremtésére egyik sem képes, „Barcs, Németlad és Lakócsa helységeknek köztudomású egyéb mint kocsmajövedelme nincs, Szigetvár mezővárosa pedig az adósságokkal terhelt állapota miatt erre képtelen." Az igali járásban „minden csendőrállomási helység úgy nyilatkozott, hogy ő a véle kötött és a csendőrök bútorait illető szükségleteit saját jövedelméből fedezni nem képes." A községek pénztárának állapotára vonatkozóan ezt jelentették a járási főszolgabírók: Somogyváron „a közpénztárban immár semmi nincs". Várdán „a közpénztár mint rendesen máskor, úgy most is üres". És a sort folytathatnánk valamennyi helység felsorolásával. Nem maradt más hátra, mint újabb adóssággal megterhelni a költségvetést, s ezzel tovább növelni a lakosság terheit. Eredménnyel járt-e ennek a hatalmas, nagy költséggel működő karhatalmi apparátusnak a működtetése, javult-e a köz- és vagyonbiztonság a megyében? Ugyanezt a kérdést veti fel Csorba József megyei főorvos 1857-ben megjelent könyvében, visszapillantva az 50-es évek elejének állapotára: „Kevesebb-e a bűntény Somogyban az új rendőrség s az új fenyítőrendszer mellett? - Ügy hiszem csalódás nélkül, bár fájdalmas szívvel nemet kell mondanom. "^ 1 A definitivem időszaka (1853. május-1860. június) Nemcsak a köz- és vagyonbiztonság hiánya okozott gondot a megyei hatóságoknak, egyre nehezebb lett a rendkívüli módon felduzzadt adminisztráció zökkenőmentes lebonyolítása is. Egy kimutatás szerint 1850-ben 2907 ügyet intéztek a megyei hatóságok, 55 ez a szám 1851-re 6294-re, 1852-re már 9227-re ugrott. Jellemző, hogy a megye 1851-es költségvetésében rendelkezésre álló 96 320 Pft. öszszegből 21 600 Pft-t emésztett fel az államigazgatásban dolgozók bére, 18 680 Pft-t a csendőrség, 9400 Pft-t pedig mintegy 350 fogoly ellátása, míg az árvaügyekre mindössze 900 Pft, a bíráskodásra 6 130 Pft jutott. Az egészségügy részesedése sem érte 9 300 Pft-nyi öszeggel a börtönök fenntartására szánt összeget. A megyefőnökséghez egyre több változtatást sürgető levél érkezett a járási hivataloktól: „E hivatal, melly a Magas Kormály rendeletének a nép közötti foganatosítása s végrehajtásával lévén megbízva, a felmerülő nehézségek s akadályokkal küzdvén, a községi rendezés életbe lépésének szükségességét javasolja, jelenleg a községek teendői megsokasodván mind azok, mind pedig a Magas Kormány érdekei igénylik, hogy a községek vezetése a jelenlegi ügyetlen kezekből avatottabbakra ruháztassanak, ezáltal tetemesen nyerni fognak az iskolák is, midőn a mostani tanító minden óráját a jegyzői foglalkozás emészti fel.. Z' 56 - írja a szigetvári járás főszolgabírója. Hasonló probléma mutatkozik a karádi járásMi
