Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Dobai András: Somogy megye középszintű igazgatása a neoabszolutizmus időszakában (1849. aug.-1859. okt.)

1850 elején felemeli szavát „a szent helyek hangulatához nem illő és gyakran visszatetszést eredményező" katonai hirdetmények közzététele ellen.

30 A Somogyba érkező egyik legkorábbi rendelet (1850. jan. 28.) arról intézkedik, hogy a megyében uralkodó állapotokról, lényegesebb eseményekről szóló hangulatjelentéseket német nyelven továbbítsák Sopronba.

31 Néhány példa az 1850. augusztus havi „hangulatjelentésekből" arról tanúskodik, hogy az ellenforradalmi rendszer minden igyekezete ellenére sem sikerült a szabadságharc emlékeit törölni a nép emlékezetéből, a lakosság körében tovább éltek a Kossuth képviselte függetlenség eszméi. ,,. . . a nép csendes, de nem nyugodt, . . . gondolni kell, hogy elégületlen, mert a legbadarabb híreknek is hitelt ad, a törököt s a menekülteket már a szomszéd megyékben tudja ..." - írja a marcali járás szolgabírája. A karádi járásból pedig az alábbi hírek érkeztek: „...a nép mindenről beszél, magát reményekkel kecsegteti, újabb aera bekövetkezése minden ajakról hallatszik és noha az efféle hírek eddig eredménytelenek, és mindazonáltal tulajdon tapasztalásom után azokat veszedelem nélkülieknek nem mondhatom - valamint bizonyos az is, hogy ... a forradalmi párt alattomban mindent, mi csak lehetséges elkövet." Sok esetben ezek a jelentések tompítani igyekeztek a nép körében érződő osztrák ellenes hangulat élét: „Kaposváron f. h. 18.-án urunk s császárunk születésnapját jobbágyi buzgósággal ünnepié a városi lakosság, előtte való este ablakjaikat kivilágítván mindenki a legnagyobb illedelemmel és csendességgel viselte magát."

32 Az új közigazgatási rend problémáinak és a megoldásukra tett kísérleteknek jellegzetes példáját a gyenge lábon álló közbiztonság megerősítésére tett intézkedések hosszú sora mutatja. Geringer császári biztos már 1850 tavaszán levélben szólítja fel a megyefőnököt, hogy a „közbátorság" helyreállítására kettőzött figyelmet fordítson, ehhez a csendőri szerveket is vegye igénybe, hiszen az országos lapok is Somogy megye rendkívül gyenge közbiztonságáról írnak.

33 „A legidősebb emberek sem emlékeznek arra, hogy a helységekben ennyi lopás történt volna . . . Az országutakon a sok kóborló miatt - kiváltképp éjjel igen félelmes a járás" - olvashatjuk a nagyatádi járás közbiztonsági viszonyairól szóló jelentésben.

34 „A megyében barangoló gonosztevők által veszélyeztetett személy és vagyon bátorság mi hamarabbi helyre állítására" tett intézkedéseket a soproni katonai parancsnokság 296. sz. alatti rendelete tartalmazza: „i-ször. A ki egy útonálló rablót elfog és azt a hatóságnak átadja, továbbá a ki vagy egy rabló csorda vagy egyes rabló tartózkodási helyét olly eredménnyel fedezi fel, hogy ez által ilyetén gonosztevők elfogása sikerül : 60 forint pengő pénzzel fog jutalmaztatni, biztosítván arról, hogy neve titokban tartatni fog. 2- szor ... a községeknek kötelességévé tétetik a közbátorságot közükben legnagyobb szigorral fenntartani, minden helységben éjjeli őröket kellő számmal felállítani, akik a határ minden irányában bizonyos távolságig, leginkább az utakon portyázva, a barangoló gonosztevőt elfogják. 3- szor. Szinte kötelességgé tétetik minden községnek, a kebelökben tartózkodó gyanús egyéneket a hatóságok feljelenteni és a körülményekhez képest elfogattatásukat eszközölni . . ."