Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)

A politikai helyzet egyre reménytelenebbé vált. Gál József szeptember 29-én keltezett levelében, melyet Noszlopyhoz írt, és amelyet Nagy Pálnál hónapok múlva talált meg a rendőrség, kiderült, hogy a forradalom elmarad. Két és fél óráig beszélt az egyik Kossuth emisszáriussal, de „. . . mindeninnen csak az sült ki, hogy az őszön semmi sem lesz és ő maga sem tudja (Kossuth) Lajosnak I.-hoz intézett azon rendeletéből, hogy September utóján az előkészületekhez fogjanak, mint kelljen érteni? . . ." Ugyanakkor pedig egy másik Kossuth emisszárius is érkezett és Nagy Józsefnének elmondta, hogy ,,. . őt Lajos küldi azon izcnettel, hogy az őszön mint akará semmi sem fog ugyan lenni, de azért a jövő tavaszig sem maradand el. - Igazodj el ha tudsz! - Feri fél saját embereitől és ha a most kiment egyén neki hiteles határidőt nem hoz, maga is megszökik" írja Gál József. A levélnek van egy érdekes része is, amelyből kitűnt, hogy Noszlopynak és Gálnak is megfordult a fejében az ország elhagyása. Gál felkereste Noszlopy élettársát, Szemere Erzsébetet, aki helyeselte a tervet. „Ö semmi esetbe nem jöhet tavaszig, mert sem gyermekét, sem birtokát elveszteni nem akarja, de még útlevelet sem kaphat." Noszlopyhoz írt sorokból kiolvasható, hogy ő is lélektanilag a mélyponton volt. Gál Noszlopyt valósággal zsarolta, és ő volt ekkor legjobban az erőszakos pénzszerzési akció mellett. Azt ígérte Noszlopynak, ha velük marad, akkor a „bevégzett munka után, megszervezi Erzsébettel a találkozást". Szemere Erzsébet nem hitt a pénzszerzésükben. Értesítette még, hogy Nagy József szerencsésen megszökött. A levélből kitűnt, hogy Noszlopy Brüsszelbe akart emigrálni. Gál azonban továbbra is zsarolta a Tolna megyében rejtőző Noszlopyt: „Tervünkhöz ragaszkodom, s hiszem te sem fogsz visszalépni, azért én számodra a kellékeket vagy előre leküldöm, vagy magammal viendem, de előbb fel ne jöjj, mert úgy lehet, hogy többé nem fogunk találkozni."

7

' Noszlopyt a végső kényszer meggyőzte az elkövetkező tragikus akcióról, bár abban nem vett részt, viszont Gál az utolsó pillanatban megijedt és visszalépett. Gál izgága férfi volt. Letartóztatása után valamennyi harcostársára vallott, így elkerülte az akasztófát, mivel „tekintetbe vették őszinte, részletes és megbánó vallomását". Ezért húsz évi, vasban eltöltendő várfogságra ítélték, 1853. augusztus il-én.

78 Noszlopy, amikor megtudta október 21-e után, hogy élettársát, Szemere Erzsébetet letartóztatták, Pesten megkísérelte kiszabadítását, de ehhez sok pénzre lett volna szüksége. November elején édesanyjának és nővéreinek írt levele, mivel elfogatásakor nála találták, életének utolsó magánlevele. Kivonatosan német nyelven maradt meg a bécsi levéltárban:

79 A levél tartalma Noszlopy gondolkodására, politikai elképzeléseire és magánéletére vonatkozott: „Körülbelül egy éve, hogy nem kaptatok rólam hírt. Kínos, hogy három éve el vagyok szakítva tőletek, s mint menekült élek, mert a szent igazságot védelmeztem. Egy jobb jövő reménye tart fönn engem, és a külföldi változásokra vonatkozó hit. 185

1 augusztusának vége felé szerelmi viszonyra léptem egy nővel, ő az én sorsom leghívebb társa. Férje elvált tőle. Szerelmünknek gyümölcse lett, ez év július 11-én fiút szült, Lajost. Ezt az asszonyt elfogták a tigrisek, az Újépületbe hurcolták, pusztán a gyanú miatt, a kétszeri házkutatásnál semmit sem találtak nála. Igen, puszta gyanú miatt, ami itt nagyon gyakori. Mivel én semmit sem tudok tenni, mások dolgoznak kiszabadításán. Gyermekünket egy idegen családra bíztuk. A házikisasszony szereti a gyermeket. Hogy mi az oka ennek a bebör-