Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Borsa Iván: Somogy középkori alispánjai. - Mohács előtti archontológia ügye

SOMOGY KÖZÉPKORI ALISPÁNJAI - A MOHÁCS ELŐTTI MEGYEI ARCHONTOLÖGIA ÜGYE BORSA IVÁN Wertner Móré az érdem, hogy a 13. és a 14. század megyei tisztségviselőire vonatkozó adatokat az elmúlt századforduló táján összegyűjtötte az akkor rendelkezésre álló forráspublikációk és a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárának elérhető adatai alapján.

1 A megyei ispánok sorát a Hunyadiak korából Csánki Dezső közölte ugyanakkortájt történeti földrajzában az egyes megyékre vonatkozó fejezetek végén.

2 A megyei ispánok Zsigmond-kori adatait Engel Pál gyűjtötte össze, lényegében áthidalva a Wertner és Csánki munkái között volt hiátust.

3 A megyei archontológia művelése terén más eredményeket nem lehet összefoglalni. E korszakban teljes eredménnyel csak a lehető teljes levéltári forrásanyag átolvasása jelentené a végleges megoldást, ami azonban nem volna arányban a várható eredménnyel/' Az alispánok adatainak összegyűjtését jelentős mértékben megkönnyíti az a körülmény, hogy már közel 150000 Mohács előtti oklevélhez oklevélkibocsátók szerinti mutató áll rendelkezésre. Minthogy a megyék által kiadott iratok zömének intitulációjában a 14. századtól általában az alispán meg van nevezve, a kibocsátók szerinti mutató nagy segítséget nyújt névsoruk összeállításához. A 15. század közepén ugyan feltűnik az Universitas nobilium kezdetű oklevél,-' de az alispán nevével és a szolgabírák megemlítésével kialakult hagyományos intituláció végigvonul korszakunkon. A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárának (DL) oklevélkibocsátók szerinti mutatója - sajnos - nem teljes. Az Óváry Lipót által készített rövid regeszták, amelyeket készítőjük oklevélkibocsátók szerint rendezett el, az akkor kb. 38 800 oklevelet tartalmazó és időrendben elhelyezett gyűjteménynek csak az 1500-ig terjedő részéhez készültek el. így nemcsak a 16. századi darabokhoz nincs ilyen jellegű mutató, hanem egyáltalában nem készült ilyen az 1903 és 1939 között a Diplomatikai Levéltárba besorolt mintegy hetedfélszáz oklevélhez sem. (1939-ben a legmagasabb oklevélszám DL 39447 volt, s ez a szám tíz éven át nem is változott.) Ezt a hiányt az archontológia szempontjából részben úgy lehet áthidalni, hogy az ember átnézi a hiányzó évek időrendi mutatólapjait, amelyeken megtalálhatók az oklevélkibocsátók adatai is. - A Diplomatikai Levéltár 1948 után kialakított második részéhez (DL 39448-tól) az időrendi mutatólapokhoz kapcsolódóan folyamatosan készült a kibocsátók szerinti mutató is. (A Diplomatikai Levéltár okleveleinek legmagasabb száma 1979 derekán 107 735 volt.)