Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)
taktikai irányvonalát és annak gyakorlati előkészítését tartotta a legfontosabbnak, amelyhez a földalatti mozgalomnak jelentős összegre is szüksége volt. A következetes forradalmi cselekedet megkövetelte, hogy az ellenséggel, elsősorban a belső árulókkal, besúgókkal leszámoljanak. A forradalom és a szabadságharc alatt ezt a vezetők Magyarországon nem követték: „Nyílt tért engedett az árulásnak, mely mint az elhanyagolt seb, a nemzettest minden ereibe magát befészkelvén, utóbb vérébe is átment." Noszlopy kifejtette, hogy csak külföld segítségével nyerheti vissza szabadságát a nép, de azért neki harcolni és áldozatot kell vállalni. Noszlopy csak azt javasolta, amit minden következetes forradalmár egy levert, elbukott forradalom után az ügy érdekében tehet - az árulókkal szembeni leszámolást követelte: - „Fel kell használni a legnagyobb terrorizmust, mint azt ők mi ellenünk tették és fogják tenni, mint ők elég megátalkodtak a terrorizmust eszközül használni az igazság és szabadság ellen; kell, hogy elég lelki erővel bírjunk mi is azt felhasználni eszközül a zsarnokok ellen, a szabadság érdekében. Az ne háborítsa meg lelkünk nyugalmát, hogy czéljaink elérésére szükséges eszközök végrehajtása túlszigorának a kevésbé vétkesek, avagy ártatlanok is áldozatul eshetnek. De hát vajon azon, akiket a zsarnok a szentügy védelméért kivégeztetett s még ezután fog, nem mind ártatlanul haltak s fognak-e meghalni? Vagy azok a sok becsületes közhonvédek, akik a csatatéren maradtak, nem mind ártatlanul múltak ki? Már pedig forradalomban élet és élet közt, ha a közjó úgy kívánja, semmi különbség, ugyanannyira, hogy ha a közjó azt kívánná, miként valamely ártatlan embernek mint bűnösnek halni kell, kötelessége volna jólélekkel meghalni. Mert az állam érdeke a legfőbb érdek, melynek a legutolsó földi értéktől kezdve, a legdrágább földi kincsig az életig, mindent kell, hogy alája rendeljünk." A továbbiakban Noszlopy bírálta a Makk-féle szervezkedést és elmarasztalta annak bonyolultságát. Ugyanakkor az osztrákok könnyen átlátják tevékenységét. Ugyancsak megjegyezte, hogy a nemzetiségieket nem lehet ugyanazon követelésekkel megnyerni, mint a magyarokat. A katonai előkészületeknél Noszlopy a titoktartást és az előkészületi terv egyszerűségét hangsúlyozta. Majd saját elgondolását ismertette, amelyben felhasználta az 1849-i tapasztalatát is. Szerinte négy kerületi főbiztos fogná át az országot és megyénként pedig egy-egy albiztos. A városokban 3, községekben pedig legfeljebb 2 biztos organizálná a lakosságot, így az ország szerinte jól átfogható és központilag kormányozható. Noszlopy ezután rátért a közvetlen teendőkre: „Főczél, hogy a központi kormány a néppel magát összeköttetésbe tegye, minél kevesebb közvetítő által jut el pedig a néphez, a siker annál biztosabb, s a közlekedés annál gyorsabb." - Az elkövetkező forradalomig a legfontosabb feladat a következő : „i-ször: A népre hatni, hogy ez felvilágosíttassék és értesíttessék a forradalom viszonyairól, felhívassék és bátoritassék, hogy a kívánt órában készen legyen, hirdetmények által, midőn ezt a központi kormány célszerűnek látja. És vajon az ilyen hirdetményeknek a nép közötti elterjedését nem a legtanácsosabb-e egy és a legbecsületesebb egyénre bízni a városnak, községnek, vagy helységnek,