Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)

Igáitól északra alaposan átrendeződött a hálózat. A Tolna megyei Tamásit 1947-ben még Koppányszántón keresztül lehetett elérni, 1950-ben viszont már csak kerülővel, Tabon és Bedegkéren keresztül (15. ábra). Tolna megye K-i sávjával az összeköttetés javult a Nagykónyiig vezetett vonal létrejöttével. Kiágazással elérhetővé vált Miklósi község és Bonnya vasútállomás. A magánvállalkozók által egykor fenntartott rövidebb vonalak (így a lengyeltóti-balatonboglári is) megszűntek. Ebben az időben Barcs kivételével minden járási székhelyt bevontak a távolsági autóbuszközlekedésbe, közülük azonban csupán Tabnak, Igainak, Szigetvárnak és Nagyatádnak volt közvetlen összeköttetése a megyeközponttal. (A jugoszláv határ melletti Barcsot az ismert politikai konfliktus miatt átmenetileg kikapcsolták az autóbuszhálózatból. Az 1947-ben még működő' Nagybajom-Lábod-Babócsa-Barcs és Kaposvár-Nagyatád-Barcs vonalat is megszüntették.) Az autóbuszközlekedéssel legkevésbé ellátott területek egyikét 1950-ben a Balaton mente déli részén (Baranyaszentgyörgy, Marcali, Kaposvár, Igal, Balatonboglár között) kirajzolódó trapéz formájú fehér folt, a nagyobbikat pedig Belső-Somogy déli része (a Dráva, másfelől Lakócsa, Szigetvár, Szilvásszentmárton, Jákó, Böhönye, Iharos, Berzence községek által közrefogott fehér folt) képezte. (A kaposvár-szigetvár-lakócsai vonalat ugyan már feltünteti a menetrend-térkép számozás nélkül, de 1950-ben még nem volt menetrendje, nem indult meg rajta a közlekedés.) Az ellátatlan fehér foltok ellenére Somogy megye hálózatának átlagos vonalsűrűsége 1950-ben nagyobb volt mint pl. Zala, Vas, Győr-Sopron megyéké. (Az ország egész DNy-i szöglete, az őrség, Hetes, Göcsej és Kerka vidék busz nélkül volt!) A MÁVAUT 1950-ben Somogy megyén belüli vonalain a kaposvári, szekszárdi, nagykanizsai és keszthelyi főnökség osztozkodott. 6. Az autóbuszhálózat gyors fejlesztése 1950-1966 között Az államosított, egy kézbe összefogott autóbuszhálózat fejlesztése tervszerűen, általában a különböző nagyságú és fontosságú közlekedési igények reális sorrendiségének megfelelően történt. A fő szempont nem a vállalati gazdaságosság szem előtt tartása, hanem eleinte a Kaposvárt vasúton nehezen megközelíthető (fontosabb) helyek, később pedig a járási székhelyek és járásuk vasúttól távolabb eső községei közötti összeköttetés megteremtése volt. Az mindenképpen természetes, hogy az igények mindig megelőzik kielégítésük lehetőségét, komoly feszültség csak a két tényező erős időbeni elkülönülése miatt keletkezik. Megyénk autóbuszhálózatának fejlesztése általában a termelőerők területi elhelyezkedésében beálló nagyobb változásokat megelőzve ment végbe, és a személyszállítás már meglevő infrastruktúráját a vidéki iparosítás által indukált ingavándorforgalom ma; jól tudta hasznosítani. Az első ötéves terv és az utána következő néhány év (1950-1956) alatt megyénk autóbuszközlekedési hálózata elsősorban a Balatontól D-re fekvő területeken, a marcali és fonyódi járásokban, valamint a Zselic Ny-i szcgJlyén gazdagodott. A legnagyobb ellátatlan területek még mindig Belső-Somogyban alkottak két nagy fehér foltot. Az egyik a Nagybajom-Iharos vonaltól délre elkeskenyedve, Csurgó, Berzence, a keleti oldalon Nagyatád és Tarany által közrezártan a 3°5