Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

reit és használt művelési ágak köre az idő múlásával egyre szűkült, a 18. század elején minden lakott falu szinte minden művelési ágat bérelt határán kívül, míg a század végére csak a kimondottan növényföldrajzi és termőhelyi adottságok által meghatározott erdőket és szőlőhegyeket használták a jobbágyfalvak faluhatárukon kívül. A jelenség meglétének és megszüntetésének egyaránt táj- és növényföldrajzi, valamint településtörténeti összefüggései is vannak. A táj képe a török kiűzése után A hódoltság előtti időkről összefüggő pontos földrajzi ismertetés, leírás nincs a vizsgált területről, így a Bél Mátyás által írt beerdősödés és elmocsarasodás mértéke nem ismert.

28 Van olyan nézet is, amely szerint a hódoltság időszaka az erdőterület csökkenését eredményezte. A Balaton középkori magas vízállását feltételező megállapítás szerint a Boronka, Táska környéki települések halászfalvak lettek volna.

29 A Balaton vizét a Bozótságtól elválasztó rövid parti sávon, a környezetből kimagasló homokturzásokon mindenesetre lakott falvak voltak a török előtt, pl. Fonyódon, Bézsenyben és attól délebbre Besenyőn, Szentgyörgyön és Nagyberényben. Annyi bizonyos, hogy a Balaton 17-18. századi vízállása 4 m-rel magasabb volt a mainál. Erre utal az a tény, hogy az ebben a korban elmocsarasodott terület jóval nagyobb, mint az ősláp és tőzeg által borított vidék. A magas vízállást valószínűleg éghajlati tényezők okozták elsősorban, és csak kisebb hatást fejthetett ki a lakosságnak a törökkel szembeni védelmi célokat szolgáló mesterséges elmocsarasító tevékenysége, amikor is gátak elvágásával igyekeztek elárasztani és a töröktől elzárni bizonyos folyóvölgyeket.

30 Fonyód és Boglár erősségei védelme alkalmával valóban megtörtént az, hogy délről a Bozótságon átvezető gázlók elpusztításával a várakat elzárták, úgy hogy csak a tó felől lehetett őket megközelíteni.

31 Bél Mátyás megyeleírása felbecsülhetetlen értékű, hiszen ismertetését néhány évtizeddel a török kiűzése után készítette. Megállapításai, amelyek a megye általános jellemzésére íródtak, pl. a volt faluhelyeket és szántókat ellepte az erdő, és a földművelés újraindítása Somogyban erdőirtással együtt ment végbe (és amelyeknek idézése szinte egyetlen Somogy megye török utáni viszonyaival foglalkozó munkából sem maradt ki), a vizsgált mintaterületen természetesen nem minden esetben érvényesek, hiszen Bél nem helységszintű földrajzi leírást készített. Jelentősebb beerdősülés csak azokon a területeken következett be a 18. század eleji urbáriumok és összeírások tanúsága szerint, ahol később is jelentős volt a falu határában az erdőterületek aránya. Ilyenek voltak Fájsz, Szövccs, Fiad, Mocsolád, Pusztakovácsi, a középkori Kölked falvak vidéke, Jád, Gamás stb. A mintaterületen egyébként a megyei átlaghoz képest igen magas az erdőterülettel nem bíró falvak aránya, és sok falu határában csak esetenként tűzifának elfogadható bozótos, cserjés terület volt. Több puszta faluhelyet és faluhatárt, amelyek valamilyen oknál fogva nem népesültek be sem jobbágylakossággal, sem földesúri allodium nem létesült rajtuk, már a 18. század elején szántónak használtak.