Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

számú beosztottja volt a gyárban, hanem részvényei birtokában inkább tulajdonosnak tekintette magát. Jelentős jövedelmét földbirtokba fektette, Szentgáloskéren 687 kat. hold birtok tulajdonosa lett. Családi kapcsolatai révén is erősödött a földbirtokos osztályhoz való kötődése, leányát az ismert somogyi földbirtokos, Stephaich Pál alispán vette feleségül. A többnyire racionálisan gondolkodó Kladnigg személyiségében ellentmondásos jelenségnek tűnt az a bigott vallásosság, amely őt és családját is jellemezte. A cukorgyárnak és személy szerint neki, jelentős érdemei voltak a Hősök templomának megépítésében és a Jézus Szíve plébánia anyagi és erkölcsi támogatásában. Noha a politikában tevékenyen sohasem vett részt, azzal szemben mindig averziót érzett, annál aktívabb volt a közéleti tevékenysége. Tagja volt a Somogy megyei Takarékpénztár Rt. igazgatóságának, a Somogyvármegyei Törvényhatósági Bizottságnak, Kaposvár r. t. város képviselőtestületének, elnöke volt a Magyar Mérnök és Építészegylet helyi osztályának, a kaposvári Nemzeti Casinónak, a Megyei Mezőgazdasági Bizottságnak és a kaposvári római katolikus egyházközségnek. 1924-ben kormányfőtanácsosi kitüntetésben részesült, 1931-ben pedig a pápa a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki lovagkeresztjét adományozta neki.

42 K'adnigg nyugdíjaztatásával egy korszak lezárult, Novacsek nem tartott igényt a parancsuralmi vezetésre. A nyugat-európai polgári demokrácia filozófiáján nevelkedve egy demokratikusabb, a kor igényeihez jobban igazodó vezetési stílust valósított meg. Tekintélyét szakmai tudása, európai műveltsége, valamint emberi tulajdonságai alapján vívta ki. A gyárban lévő értelmiségiek most már „oxigénhez" jutva szabadabb légkörben dolgozhattak. Novacsek nem kis szerepet játszott abban, hogy a háború végnapjaiban a németek sem a gyárat, sem pedig az alkalmazottakat nem tudták evakuálni. Novacsek vállalta a kockázatot, a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, majd néhány napig internálták, a felszabadulás után ismételten ő állt a gyár élére. A cukorgyár volt az első üzem, amelyben megindulhatott a termelés, mindig is ez a gyár adta a legtöbb lehetőséget a város munkanélküli tömegeinek. Novacsek, beosztottjai és munkatársai körében népszerű volt, az államosítás után azon kevés vezetők közé tartozott a gyárban, aki továbbra is a vezetésben maradt, 1958-ban nyugdíjaztatásáig a gyár főmérnöke volt. Sommásan összegezve az értelmiségről kapott negatív és pozitív adatok alapján kirajzolódott előttünk egy olyan kép, amely korántsem volt csupán kaposvári jelenség. A tőke a szellemi és a fizikai munkát egyaránt kizsákmányolta, termelés-centrikus irányba ösztönözte az alkalmazottait. Mivel a termeléshez a gazdasági szakismeretek maximumát várta el tőlük, ezirányú továbbképzésüket még anyagi áldozatok árán is biztosította. A kulturális és politikai tevékenységben való elmélyülést azonban már nem tette lehetővé, így a tisztviselői réteg a beszűkült világnézeti horizontjával mindig megkésve az események után kullogott. Sem a helyi, sem pedig az országos társadalmi feszültségek megoldásához nem tudott alkotó módon hozzájárulni. A nemzetközi konfliktusokhoz pedig legfeljebb provinciális szinten tudott hozzászólni. A fenti jelenség nemcsak a tisztviselői réteg szempontjából volt tragikus, hanem össztársadalmi szinten még inkább, ezzel magyarázhatjuk, hogy progresszió táborához csak kevesen és megkésve tudtak közülük csatlakozni.