Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

Gyurkó István munkanélküli kőműves felvételi kérelme is bizonyítja, hogy szervezett munkásoknak nem sok reményük lehetett arra, hogy a cukorgyárban munkát kapjanak. Kladnigg a fenti kérelmet is elutasította, függetlenül attól, hogy Gyurkó megbánást tanúsított. Az alábbiakban közöljük a kérvény korszerű változatát is. Kérvény „Alázatos kérésemmel alulírott bátor vagyok a Nagyságos Igazgató úrhoz fordulni abból a szempontból, hogy a helybeli cukorgyár telepén mint állandó kőműves munkást alkalmazni szíveskedjék. Igaz ugyan, hogy a helybeli kőműves szakcsoportnak ezideig tagja voltam, de mindezekre a munkatársaim terrorizálása folytán voltam kényszerítve, mert még ezideig nem voltam oly szakképzett, mint a jelenben, hogy ezen terrorizmusnak ellent állhattam volna, szóval még sokat kellett tanulni és így most már, hogyha a Nagyságos Igazgató Űr szíveskednék pártfogásba részesíteni, könnyebben távol tarthatnám magamat a munkatársaim terrorizmusától. Mellékelve. A Kaposvári Iparrajziskolát három évig látogattam és Budapesten az első európai műkő építkezésnél, mint előmunkás szerepeltem és így alkalmazható vagyok kisebb építkezések vezetésére is. Alázatos kérésemet ismételve maradtam a Nagyságos Igazgató Űrnak alázatos szolgája. Gyurkó István kőműves Zöldfa utca 30. sz. Kaposvárott 1907. VII. 11." A részvénytársaság eszköztárában azonban kifinomultabb módszerek is voltak, így megemlítendő, hogy kezdettől fogva együttműködött a helyi sajtó képviselőivel, a laptulajdonosokkal, a szerkesztőkkel, de még az újságírókkal is. A sajtónak juttatott évi subvenció a korrumpálásnak egyik hatásos eszköze volt. A gyár - láthatóan - érdekeit minden legális, de ha kellett illegális eszközzel is megvédte. A századelőn pl. egy fizetett provokátor útján megszerezték a város szervezett munkásainak a névsorát, az érintettekkel szemben a szankciók természetesen nem maradtak el. A gyár vezetői a belső feszültségek és a társadalmi konfliktusok feloldását, a kulturális és a sporttevékenység kiszélesítésében látták. Az első világháborút megelőző évtizedekben a gyárban a vallást manipulatív eszközként használták fel. A világháborút követő forradalmak, a szocialista és kommunista eszmék elterjedését vonták maguk után, a hitükből és a polgári eszmékből kiábrándult munkásokat a régi hagyományos eszközökkel megnyugtatni már nem lehetett. A gyárvezetés ezért fordított nagyobb figyelmet a vallásra, amelyben hatásos eszközt látott, a társadalmi ellentétek megfékezésére. Kladnigg 1923. szept. 15-én írt levelében beszámolt a központnak arról, hogy a gyár környékén - a külső perifériákban - lakó munkásság fokozottabb vallásos nevelésére megtették a szükséges előkészületeket. Egy fiatal agdis papnak, Boldizsár Zoltánnak az igazgatóság 3 évre lakást és élelmet is biztosított, aki ellenszolgáltatásként a szövetkezet nagytermében a munkásoknak vasárnaponként misét tartott.

7 A Pécsi utcai és a Cigli iskolában pedig hittanra tanította a gyári munkások gyermekeit. Az 1923-ban elhunyt Döbrösy pécsi prelátus kanonok, vagyonát - mintegy 23 millió korona értékű készpénzhagyatékát - egy Kaposvárott építendő templom alapítására hagyta.

8 A hagyatékért, a füredi, a donnervárosi és a Pécsi utcai városrész egyaránt versengett. Végül is a Pécsi utcai városrész nyerte el a jogot az új templom építésére. Nyilvánvaló, hogy Kladnigg személyes befolyása, társa-