Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

és sikereinek örüljünk" - vélekedett Mackensen, azt javasolva, hogy Hitler ­a választási brutalitások nehezményezése helyett - üdvözölje Gömböst nagy­szerű választási sikere alkalmából, ö ugyanis ,,az az államférfi, aki a kormányzó­val teljes egyetértésben sohasem fog olyan politikát folytatni, amely figyelmen kívül hagyja a hozzánk fűződő baráti kapcsolatokat". Rámutatott jelentésében arra, hogy „abban a Gömbösben, aki április 20-tól kormányozni fog, egészen más valakit fogunk látni, mint abban a Gömbösben, aki Magyarország ügyeit idáig ezernyi gátlástól és kötöttségtő'l fékezve, pozitív reformmunkájában akadályozva vezette". Kifejezte szilárd meggyőződését, hogy „a most születő Magyarország számunkra jelentőségében lényegesen növekedni fog". Hangsúlyozva a jelenlegi választásoknak „a teljes rendszerváltozás bevezetőjéül szolgáló egészen rendkí­vüli jelentőségét", alapvető hibának mondotta, hogy a magyarországi német moz­galom, „most, amikor Gömbös az egész országot egységes együttmenetelésre hív­ja fel", nem állott mögé, „és ezzel a kormány mögé, amelyik a német kisebbség­nek is javára váló reformokat akar és fog bevezetni". Az elkövetett súlyos hiba ellenére egyáltalán nem tartja azonban kizártnak, hogy „Gömbössel a kérdés olyan bennünket kielégítő tisztázását tudjuk elérni, ami véget vet annak a tarthatatlan állapotnak, ami a légkört itt ma megmérgezi". A Gömbös-levél megválaszolását követően mielőbb kerüljön sor Berlinben a ki­sebbségi kérdés szakértői megbeszélésére, ahol annak német részről való erő­teljes kidomborításával, hogy a magyarországi német kisebbség helyzetének meg­felelő rendezése - az ország belső egysége és revíziós külpolitikai törekvései szem­pontjából egyaránt - elsőrendűen magyar érdek, pozitív eredményt lehetne el­érni. „Mindenesetre az ilyen érveléseket mi csak akkor tudjuk sikerrel érvénye­síteni, ha ifjonti forróvérűek köreiben akár itt, akár otthon nem fújnak harso­nákat a Balaton mentén húzódó német határról, és nem hordanak össze politikai­lag helytelenül hetet-havat a birodalom területi aspirációiról, ami homlokegye­nest ellenkezik a vezér és birodalmi kancellár világos nyilatkozataival" - véle­kedett Mackensen. Szerinte a berlini szakértői tárgyalások eredményét helyes lenne egy záróokmányban rögzíteni, s aláírására Gömböst meghívni, aki a múlt év végén amúgyis jelezte látogatási szándékát. 33 Az a feljegyzés, amelyet az NSDAP Külpolitikai Hivatalának osztályve­zetője, Duckwitz készített 1935. április 11-én a magyarországi német kisebbség­ről, Mackensen követ véleményével egybehangzóan foglalt állást. Megállapítot­ta ugyan, hogy a magyar hatóságok messzemenően kihasználták mindazokat a le­hetőségeket a választók befolyásolására, amik a nyílt (nem titkos) választási rend­szerből adódnak, és egyáltalán nem voltak válogatósak az eszközökben a né­met jelöltekkel és választóikkal szemben, mégis elsősorban azt hangsúlyozta, hogy hiba volt a magyarországi német kisebbség vezetőinek belebocsátkozniuk a belpolitikai harcba, méghozzá a kormánypárt sorain kívül. Ahol a német moz­galom jelöltjei nem indultak, a német szavazók irányításáról nem történt meg­felelő gondoskodás. Mint pl. a dombóvári választókerületben személyesen tapasz­talhatta, a német választók a katolikus klérus befolyása alá kerülve, a németel­lenes legitimista Pallavicini őrgrófot támogatták a végül mégis győztes német­barát jelölttel, a „Reformnemzedék" programjával fellépő', bártfai német szár­mazású Rajniss Ferenccel szemben. A német kisebbség magatartásának célsze­rűen bele kell illeszkednie a német külpolitika vonalába; ezt teljes világosság­gal kifejtette „a magyarországi németség vezető embere. Dr. Bäsch előtt".

Next

/
Thumbnails
Contents