Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Király István Szabolcs: A mezőgazdaság gépesítésének kezdetei Somogyban

2ç. sz- kép A járgány fordulatát kardáncsuklók közbeiktatásával tengelyen, illetve szíjjal továbbították a cséplőgéphez. Az előző megoldást találhatjuk a 28., 29. és a 31. sz. képen, az utóbbit a 27. és 30. képen. A szíjhajtás miatt a járgány magasságát meg kellett növelni, mintegy 3-3,5 méterre. Ilyen meghajtást mutat a 32. sz. kép.

133 A vasöntvénybői készült járgányok karbantartása, üzemeltetése különösebb szakértelmet nem kívánt. Az alacsony fordulatszám, a túlméretezett fogaskerekek hosszú élettartamot biztosítottak.

134 Az 1850-es években a gépi cséplés népszerűsítésére gyakran jelennek meg írások a Gazdasági Lapokban.

135 A járgányos cséplőgépek gazdaságosságát elemzi Végh János verebi (Fejér m.) földbirtokos is.

130 Hensmann-féle cséplőgépét 1853 januárjában hozatta Angliából. A gép járgánnyal (Barret-féle) és szelelővel (Hornsby-féle) szállítási és vámköltséggel együtt 1429,3 Ft-ba került. A gépet négy ló hajtotta, amelyeket 1,5 óránként váltottak. A gép üzemeltetéséhez a következők kellettek: 5 férfi - i fő kéveadogató, 1 fő kévenyitó, 1 fő etető, 2 fő kazalozó, 3 nő - i fő szalmahordó, 1 fő törekelő, 1 fő a polyvás szemhez, 3 fiú - valamennyi a szelelőrostához. További munkaerő: i férfi a polyvatakarításhoz (hordáshoz) i fiú a lovak hajtásához (a járgányhoz) 1 felvigyázó 2 béres + egy kétökrös szekér a kévehordáshoz 2 béres + egy kétökrös szekér a szalmahordáshoz. A gépen dolgozó 5 férfi 3 óránként váltotta egymást, ugyanúgy a nők is. A lovak váltásakor negyedórás szünetet tartottak, amikor a felvigyázó a gépet „körültekintette", megolajozta, a tiszta szemet bemérték, s természetesen pihentek.