Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Király István Szabolcs: A mezőgazdaság gépesítésének kezdetei Somogyban
hogy az előtéttengelyen lévő 7 láb (2240 mm) átmérőjű lendítőkerékbe 60 font (33,6 kp) súlyú ólmot erősítettek. (Vö. : 10. sz. képen „D" kerékkel.) Ezek az átalakítások lehetővé tették azt, hogy 20 búzakéve kicséplése az addigi 14 perc helyett 12 percre csökkenjen. Az átalakítások ellenére volt az eddigi cséplőgépnek olyan hibája, amelyet a főbb méretek megváltoztatásával lehetett csak megszüntetni. A nagyobb teljesítmény elérése érdekében a forgótér (Taumelplatz) átmérőjét 4 ölről 5-5,5 ölre (7570 mm-ről 10450 mm-re) emelték. Ezzel a lovak mozgása könnyebb, gyorsabb és kényelmesebb lett. A hajtókerék átmérője is nőtt, így 120 fog helyett 150 fogat lehetett beépíteni. Az előtéttengelyen lévő lendkerék átmérőjét - az ólomsúly egyidejű csökkentésével - 7 lábról 8-9 lábra (2240 mm-ről 2880 mm-re) emelték. A változtatások természetcsen valamennyi forgó alkatrész fordulatszámát is megváltoztatták. A cséplési teljesítményt a cséplőmotolla lécének átalakításával - a négyször keresztmetszetet lépcsőssé munkálták - tovább lehetett növelni. A cséplőmotolla átmérőjét 3 láb 2"-ról 2 lábra (1012 mm-ről 640 mm-re) csökkentették. A kisebb átmérőjű és kisebb súly további teljesítményemelkedést eredményezett. Az eddigi átalakítások több gabona cséplését tették lehetővé, ezért az etető hengerek átmérőjét 5"-ról 7"-ra (131 mm-ről 184 mm-re) növelték, ezzel percenként 366" (9625 mm) terményt tudtak behúzni és továbbítani a cséplőmotollához. il. sz. kép - a cséplőgép keresztmetszete. KL A két etetőhenger, amelyből az alsót hajtják meg, a felső henger az ellentétes oldalon kapja meghajtását a cséplőasztal vagy előtét, amelyre a kibontott kévét terítik úgy, hogy a kalászok az etetőhenger felé feküdjenek X a cséplőszekrény belső tere bb terelő, amely megakadályozza a magvak kirepülését yy a cséplőszekrény fedelének keresztmetszete yb drótháló, amely a cséplőszekrény mellső falára van építve - a cséplőmotolla által keletkezett szelet kiengedi, ugyanakkor a szalma és a kicsépelt magvak a „bb" terelőre, illetve az NN rostára (törekrosta) jutnak NN nagy mozgó farosta, amelyről a durvább szalma a C szalmapadlóra jut, ahonnan kézzel tovább dobálják. A kalász, a mag és kisebb szalma a O és P garaton keresztül a Q farostára hullik, ahol a rázás következtében a mag áthullik, a rostán maradt egyéb könnyebb szennyeződéseket az RR szelelő (szélmotolla) kifújja a „dd" nyíláson a szabadba. A Q rostán áthullott mag és nehezebb szennyeződés a T rostára jut, amelyről a durvább szennyeződések a rosta végén lévő „e" keresztléchez jutnak, s onnan kikerülnek a szabadba. Az UV drótrosták, a ráhullott magvakat osztályozzák két fajtára, s elkülönítik a gyommagvaktól. A Hummelauer által tervezett, illetve megépített cséplőgépek fontosabb jellemzőit a 2. sz. táblázatban közöljük. 91 (Vö. : 10. sz. kép.)
