Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)

5. Az autóbuszhálózat újjászervezése és mérsékelt továbbfejlesztése a felszabadulástól az első ötéves terv megkezdéséig A háborús események, a megyénk közepén 1944-1945 fordulóján több hónapig álló front idején az autóbuszközlekedés teljesen megbénult, a szegényes gépkocsipark kevés kivétellel tönkrement, ill. egy részét nyugatra hurcolták. Hogy azonban a helyreállítás milyen gyors eredményhez vezetett, azt az 1947. évi vonaltérkép (14. ábra) már jól tükrözi. Lényegében újra működött a háború előtti hálózat néhány módosulással. Megszűnt a Keszthelyt Nagyszakácsin át Böhönyével összekötő vonal, viszont létrehozták a Kaposvárt Nagybajomon, Lábodon és Barcson keresztül a Baranya megyei Felsőszentmártonnal, más irányban Nagyatádon át Barccsal összekötő dél-somogyi vonalakat. Igáitól a Tolna megyei Tamásit, Bcrzencéről Csurgón, Iharoson keresztül (más irányban Sandon keresztül) Nagykanizsát most már el lehetett érni, de Kaposvár és vidékének összeköttetése is javult az újvárfalvai, valamint a Batén, Igaion keresztül Törökkoppányig tartó vonalak létrejöttével. Kaposvárról Nagykanizsára már két vonalon (részben Iharosberényen, részben Kiskomáromon át) lehetett autóbusszal utazni. A 2. táblázat tartalmazza a Kaposvárról és egyéb településekről induló autóbuszvonalak számát és kilométer hosszúságát. A felszabadulás előttivel összehasonlítva az 1947. évi állapotot, nemcsak az általános vonalhosszabbodás tűnik fel, hanem az, hogy sem előtte, sem utána nem volt még annyira Kaposvár-központú megyénk autóbuszhálózata, mint a felszabadulás utáni években. Ez nyilván a megyeközpont funkció szélesebbkörűvé válásával, a járási székhelyek elmaradottságával függ össze. 1947-ben már csak egyetlen magánvállalat működött Somogy megye autóbuszközlekcdésében, a lengyeltóti Tóth Jánosé, aki Lengyeltóti község és a vasútállomás, valamint a község és Balatonboglár közötti személyfuvarozást bonyolította.5 Első hároméves tervünk alapvető célja a háborús károk helyreállítása, a népgazdaság újjáépítése volt. Ez a Somogy megyei autóbuszközlekedésbcn már a hároméves terv előtt megtörtént. Somogy megye 1949-50-ben teljesen állami kézbe vett autóbuszközlekedése azonban 1947-iQyO között a vonalak számát tekintve alig, a vonalak hosszát tekintve pedig nem fejlődött. A hálózatfejlesztés továbbra is Kaposvár központú volt, a vonalak zöme innét futott szét szinte csillagszerűen. 1950-ben a megyeszékhelyről Igaion keresztül közvetlen járattal el lehetett buszozni a Balatonhoz, nevezetesen Balatonföldvárra és Balatonszárszóra, továbbá a somogyacsai elágazással Karádon keresztül Balatonlellére és Balatonboglárra. 26 A Balaton e szakaszának elérése autóbusszal nem volt előnyösebb mint vonattal. A busz menetideje 3.40 óra volt, míg a motorvonat Siófokot 3.05, a gőzvontatású 6.00 óra, Fonyódot pedig a busz 1.50, a gő'zvontatású vonat ugyancsak 1.50 óra alatt érte el, igaz, hogy onnét csak átszállással lehetett eljutni c két vicinális végállomása közötti fürdőhelyekre. A Kaposvárról kiinduló másik fontos új vonal É-D irányban átszelte a Zselicet és Szigetváron keresztül a Dráva közeli Lakócsáig tartott. Ezzel a megye korábban Kaposvárról legkevésbé elérhető egyik zugának összeköttetése javult meg. (Vasúton átszállás nélkül csak Szigetvárra lehetett utazni.) A Zselic É-i részének megközelítését szolgálta még a kaposvár-szilvásszentmártoni buszvonal, és ha bár körülményesen (baranyajenői átszállással), de el lehetett jutni Kaposvárról Szágyra is.