Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)
vatalos Lap-ja mindössze 3 vonal engedélyezéséről, ill. a már meglevő üzemben tartásának engedélyezéséről számol be. 1933-ban a ker. miniszter 12540/1933. sz. rendeletével engedélyezte Pandúr József tótújfalusi, és Szabó József lakócsai lakosok részére a Lakócsa-Drávafok-Vitézpuszta-Teklafalu-Szentmihályfa-Ujpuszta-Hobol-Szigetvár útvonalon rendszeres járatú társasgépkocsi gépjármű üzembe állítását napi 1 fordulóra. 22 Nem tudjuk, hogy a tulajdonosok éltek-e az engedéllyel, ugyanis az 1930as években kiadott (MÁVAUT és magánvonalakat egyaránt felölelő) menetrendkönyvekből hiányzik ez a vonal. Jóval konkrétabban fogalmazódtak meg az állami autóbuszvállalattal szembeni elvárások. Pl. a ker. min. 29211/1933. sz. leiratával engedélyezte a ,,MÁV Autóközlekedési Vállalat Rt. budapesti cég" számára a Budapest-Siófok-Balatonföldvár útvonalon rendszeres járatú társasgépkocsi gépjármű vállalat üzemben tartását az 1933. május 23-tól számított tíz évig, de csak fürdőidényben és napi egy fordulóra. Az engedélyezéssel szembeni általános, más engedélyezéskor is lefektetett kikötések közül az egyik az, hogy a vállalat köteles a közigazgatási hatósággal közösen, annak jóváhagyásával megállapított megállóhelyek szerint közlekedtetni a járatokat és azokat a menetrendben feltüntetni. (A vonal nem balatoni, Fejér megyei szakaszán alig engedélyeztek megállót, hogy mennél jobban a balatoni üdülő- és idegenforgalmat szolgálja.) A másik engedélyezési feltétel a viteldíjra vonatkozott, amely szerint annak összege utasonként és kilométerenként 12 aranyfillér lehetett, a 10 éven aluli gyermekek ennek az összegnek a felét kötelesek fizetni. 23 1937-ben három MÁVAUT vonalra adtak ki üzembentartási engedélyt: E szerint a továbbra is június 30.-szept. 1. között üzemelő budapest-siófok-balatonföldvári vonalon kívül annak meghosszabbításában Keszthelyig ugyancsak napi egy járat közlekedhet a nyári két hónapban Budapest és Keszthely közötti 188 km-es vonalon. A kaposvár-nagybajom-böhönye-iharosberény-nagykanizsai 75 km hosszú vonalra napi egy, szükség esetén két fordulót engedélyezett a ker. miniszter azzal a kiegészítéssel, hogy e távolsági járat végállomása Nagykanizsán a vasúti pályaudvar is lehet, de e városon belüli közlekedésre (pl. a városközpont és az állomás között) nem vehető igénybe ez a távolsági járat. A harmadik engedélyezett MÁVAUT vonal a kaposvár-kaposmérő-kadarkút-lábod-nagyatád-babócsa-barcsi (87 km) volt, napi egy fordulóra (járatpárra) kapacitálva, vasár- és ünnepnapi szüneteltetéssel. 24 E három engedélyből az elsőnek a realizálása homályban maradt előttünk, ugyanis a korabeli menetrendekben nem szerepel a budapest-keszthelyi vonal, viszont a kaposvár-nagykanizsai már 1934-ben működött, a kaposvár-barcsit meg az 1939. évi menetrend tünteti fel. 4. A megye első helyközi járatai a felszabadulás előtt Somogy megye autóbuszhálózatának fejlődését a megfelelő levéltári források hiánya miatt az egykori menetrendek alapján rekonstruáltuk. Az egész megye autóbuszközlekedését azonos időpontban tükröző legrégebbi menetrendet 1934-ben adták ki, tehát a 12. ábrán látható első metszetünk ebből az évből való.
