Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)

A felszabadulás óta eltelt 3 1/2 évtizedben Somogy megyében KAROLINY M. (1976)

16 i. m.-nak adatai szerint összesen 356 km utat korszerűsítettek. Legjelentősebbnek ítéljük a kaposvár-balatonlcllci főút építését 1958-59-ben. Ennek az útépítésnek az volt a célja, hogy a régi kaposvár-szántódi útnál rövidebb irányban tereljék a Balaton felé a forgalmat, és az új út nyomvonala ne legyen a vasút közvetlen közelében, hogy a különféle közlekedési pályákkal mennél több községet feltárjanak. A lellei kétszámjegyű műút építésével megvalósult a megyeszékhely korszerű bekötése is az országos hálózatba. (Észak felé a 7-es elsőrendű útba, dél felé szigetvári csatlakozással pedig az 1968-ban átadott 6-os útba.) A lellei út nagyobbik részét a már meglevő, alsórendű, egykori törvényhatósági útszakaszok teljes átépítésével, Kaposfüred és Mernye között teljesen hiányzó szakaszát új út építésével alakították ki. Mivel a korábban meglevő útszakaszok jó része (pl. Somogygeszti és Somogybabod között) csupán földút volt, továbbá számos nyomvonalkorrekciót is kellett alkalmazni, az egész létesítményt végső' soron új útnak értékelhetjük. A termelőerők decentralizálása éppen úgy, mint a hivatalos és egyéni területi kapcsolattartás intenzívebbé válása sürgette a megyeszékhelyt a járási székhelyekkel, továbbá a szomszédos megyeszékhelyekkel összekötő utak kiépítését. Az ilyen relációjú utak zöme az 1960-as évek közepéig megépült. Ezután került sor a főként nyári idegenforgalom céljait szolgáló útkorszerűsítésekre. Megyénk országutaktól félreeső községeinek a közúti közlekedésbe való bekapcsolódása olcsó, kis forgalomra tervezett bekötőutak építésével történt meg. Hogy erre az első ötéves tervtől máig tartó programra milyen nagy szükség volt, az kiderül abból is, hogy 1945-ben még 73 község mintegy kétszázezernyi lakossága volt csapadékos időben elszigetelve a főutaktól, ill. a civilizáció és kultúra csak utazással elérhető áldásaitól. E 73 község bekötésére 70 bekötőút épült öszszesen 253 km hosszúságban, amelynek értékelésekor tudni kell, hogy az jó kétharmadát teszi ki a megyén belüli átépített országos úthálózatnak. KAROLINY M. (1976) i. m.-nak a bekötőutak elhelyezkedését feltüntető ábrája azt mutatja, hogy a rövid, átlagosan 4 1/2 km hosszú utak területi elhelyezkedése, szóródása meglehetősen egyenletes, mert ahol ritkábban helyezkednek cl (a megye DNy-i részén), ott az országos úthálózat, ill. a településhálózat is ritka. Viszonylag legsűrűbben a megye ÉK-i részén épültek meg, ahol a külső-somogyi dombvidék mellékvölgyeinek eldugott falvait kellett a közlekedés számára feltárni. (Bekötőút nélkül autóbuszjáratokat sem lehetett indítani.) Üthierarchiánk tagozódásában több változás ment végbe a felszabadulás után. Legújabb eredményeink közé tartozik, hogy az elsőrendű fűutak kategóriája elé soroljuk az autópályákat (magisztrális főutakat), és hogy a három számjegygyei jelölt (harmadrendű) főutak kategóriájában igen sok, nagyon különböző minőségű út tartozik. A felszabadulás előtti állapothoz viszonyítva a mai első- és másodrangú utakat,

17 meg kell állapítanunk, hogy korszerűsítésük után: a) elsőrendűvé, nemzetközi funkciót is ellátóvá léptették elő a (pécs)szigetvár-barcsi volt 643-as harmadrendű műutat (új száma: 6), amellyel együtt most már megyénknek két elsőrendű útja van; b) másodrendűvé lépett elő - a balatonkeresztúr-böhönyei 652. sz. és a böhönye-nagyatád-barcsi 646. sz. harmadrendű út (új száma: 68),