Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)

utak egy részét, sőt az elsőrendű balatoni műút Balatonberénytől lefelé tartó szakaszát is a jelentéktelen forgalmi terhelés jellemezte. A forgalomszámlálási adatok - bizonyos korlátok között - az egyes alközpontok vonzóereje intenzitásának, ill. térbeli kiterjedésének meghatározásához is fogódzkodót nyújtanak. Tab, Igal, Csurgó és Barcs járásközpontokat környékükkel egyaránt jelentéktelen forgalmi utak kötötték Össze. b) Amikor az új úthicrarchia megállapításakor a három kategóriába sorolt főközlekedési utakat az állam vette át, a megyei kezelésben maradt törvényhatósági utak szerepét úgy ítélték meg, hogy azok a kis távolsági összeköttetés biztosítására, ennek megfelelően a főközlekedési utaknál lényegesen ritkább forgalom lebonyolítására gyengébb műszaki állapot mellett is alkalmasak. Amint kiderült, még 1935-ben is bőven voltak kiépítetlen, földutas szakaszaik, de a kiépítcttként nyilvántartottak többsége is gyengén alapozott vizes makadám volt, csak elenyésző részüket portalanították. Hogy az alacsonyabb rendűnek tekintett törvényhatósági utak azonban forgalmi terheltségben alig maradtak el az állami főforgalmi utaktól, arról éppen a forgalomszámlálásból győződhetünk meg. Az első-, másod- és harmadrendű utaknak átlag 68,7%-a, a törvényhatósági utaknak átlag 66,7%-a tartozott a jelentéktelen (500 tonnánál kisebb) forgalmi terhelésűek közé! A törvényhatósági utakon belül közepes forgalmi terhelés mutatkozott a berzence-csurgói úton, a szigetvár-drávafoki út Kétújfalu és az endrőci elágazás közötti szakaszán, kis forgalmi terhelés a nagyatád-lábodi, a lábod-mikci úton, a kaposvár-szilvásszentmártoni út patcai elágazásáig tartó szakaszán, a kapolypuszta-daránypusztai út Tab és Daránypuszta közötti szakaszán. Tény, hogy a megyei utak használati értéke alacsonyabb volt a főközlekedési utakénál. A forgalomszámlálás adataiból tehát az következik, hogy az alapvetően kis távolsági relációjú forgalomnak mintegy fele a gyakran egyenetlen felszínű, nem ritkán poros, máskor elsárosodott rossz utakon bonyolódott. (A megye főforgalmi útjainak összhosszúsága 545 km, a törvényhatóságiaké ennél kevesebb, 318 km, de a harmadrendű főforgalmi utakon is ritka volt a pormentes burkolat.) A főközlekedési és törvényhatósági utak közötti forgalmi nivelláció is azt a már korábban leírt megállapításunkat támasztja alá, hogy megyerik közútjain a nagytávolsági forgalom erősen alárendelt volt. A tömeges szekérközlekedés három alapvető céllal (és távolsági kategóriában) történt. Első a falun belüli (esetleg a szomszédos falvak közigazgatási területét is érintő), a földek, szőlők megközelítése során a munkábajárás és a termény, ill. trágyahordás, valamint az állomásra való szállítás. Ez rendszerint 4-8 km-nél nem jelentett nagyobb távolságot, és túlnyomóan a dűlőutakat vette igénybe, de a településekhez közeli műútszakaszokat is terhelte. A második szekérközlekedési (általában max. 16-18 km-es távolságú) kategóriába a vasúttal és malommal nem rendelkező községekből a távolabbi állomásokra és malomba szállítást sorolhatjuk. A harmadik távolsági kategóriájú szekerezés a járásszékhelyek, ill. egyéb - szaküzletekkel, piaccal ellátott és más középfokú szolgáltatásokat nyújtó - nagyközségek felkeresésére irányult. E három kategóriába sorolt eseteknél jóval ritkábban vették igénybe a parasztok a szekereket a távolabb eső megyeszékhelyre, esetleg a szomszédos