Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága

radni." Május 28-án délután mindezek után harmadszor hajtották ki az uraság ökreit a legelőről. Másnap, amikor Jankovich béresei szántani akartak, néhány buzsáki fellázítva az egész falut, megfutamította őket. Ezek után a kormánybiztos június 3-án Doppelhammcr Ede hadnagy parancsnoksága alatt egy szakasznyi katonát vezényelt a község határának lezárására. Másnap, Fonyó János pandúr őrmesterrel huszonegy pandúrt is vezényeltek Buzsákra. Bán Gáspár főszolgabíró a reggeli órákban a kivezényelt helyi lakosságnak kijelentette, hogy amíg ,,egy vádlott lesz, akit a helység elembe állítani nem tud, mert én érette egy katonát sem küldök, addig Buzsákból a katonaság távozni nem fog." A község három napra így is ni Forint és 27 krajcárt fizetett, ami jelentős öszszegnek számított. A főszolgabíró intézkedése hatásos volt, mert még aznap 7 főt tartóztatott le és hallgatott ki a katonaság a község elöljáróinak a jóvoltából. Közülük ötnek fél, kettőnek pedig negyedtelke volt. A Kaposvárra bekísértek rövidesen a fővárosba kerültek Noszlopy Antal visszaemlékezése szerint.

116 Noszlopy Gáspár rendkívül nehéz helyzetben volt a buzsáki eset kapcsán. A megye földbirtokosainak többsége „erőhatalmat kívánt" a földfoglalásokkal szemben. Noszlopyt gyengének, elnézőnek és vezetésre alkalmatlannak kiáltották ki. A kormány, Kossuth, de Szemere is erélyt, rendet, a hátország teljes biztonságát várta el tőle, nem beszélve a polgári magántulajdon védelméről. Ahogy viszont májusban terjedt a paraszti földfoglaló mozgalom, úgy néhány hét alatt az egész megyét elborította volna. Noszlopynak, bármennyire is szívén viselte a paraszti tömegek sérelmeit, a szabadságharc érdekében a törvényes utat kellett betartania. „Ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallani, hogy nincs az országban megye, ahol az aristocratia olly mértékben gyakorolta volna úrszéki gonoszságait, mint Somogyban. Innen van tehát, hogy a nép bujtogatások által, ha felette őrszemek nem állanak, könnyen tévútra vetemedik. A nép megnyugtatására tehát az úrbéri viszonyoknak törvényhozás általi kiegyenlítése fő tekintetet igényel."

117 Noszlopy június 7-én keltezett körlevelében valamennyi szolgabírónak elrendelte, hogy ügyeljenek kerületükben arra, nehogy egyesek a népet „communisticus vagy bármi más irányban különösen foglalási vágyra lázítsák." Aki ezután „ . . . másnak magán jogát sérti, nevezetesen erőszakos legelőfoglalók, erdőrombolók s más e félék ha alkalmatosak, katonának fognak állítani." Akik pedig erre nem alkalmasak, ha bűntettük bebizonyosodott börtönbe kerülnek.

118 Érdemesnek tartjuk a teklafalusiak folyamodását Noszlopyhoz június 1én, hivatkozva még a császári rendeletekre is: „Mind azon által az uraság pedig hajt bennünket még mai napig szüntelen robotra, mely dupla teherviselést a szegénység által kiállani képesek nem vagyunk, mert kéntelen vagyunk napszámba kenyerünket keresni és a házi funduson kívül, se föld, se rét, se fajzás, se legelőnk, egyszóval semmiünk nincsen és mégis a házi roboton kívül a faizás és legelőnkért különösen kell robotot szolgálni."

119 Noszlopyt a törvényes rend, a szabadságharc összérdeke vezette és kénytelen volt hivatali helyzeténél fogva leszámolni a földfoglaló jelenségekkel még akkor is, ha azokkal bizonyos fokig egyetértett. Ezt várta el tőle a megye köznemessége, de maga a kormány is.