Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

példát: „Te együgyű ember mikor a mezőben a fűre le-fekszel, ha látnád 's tudnád mennyi erő vagyon az alattad való füvekben, méltán tsudálhatnád, hogy azok tégedet fel nem emelnek." ,,Te gondolataidat ezek körül tsak heverteted, kéméilés nélkül ezeket tapodod, a' Botanicusok pedig felszedik, Kertjeikbe elplántálják, és szorgalmatosan őrzik." Másutt szép hasonlatokkal örvendeztette meg az olvasót: ,,A' virág ollyan természeti előljáró követje a' gyümöltsöknek, mag-szemeknek, mint a' Hajnal a Nap' fel-jövetelének ..." Horváth György könyvének tartalma, stílusa, természetszemlélete hatott fiára, annak későbbi költészetére: Piros hajnal! fényes napsugárok! Engem is, ki itt homályban járok, Sebes szárnyatokra Felvévén, azokra az égi sarkokra ragadjatok. (Öé. 408. sz. - 1790.) Hová tűnsz el, áldott napnak fényje? Isten csudatévő teremtményje ! Te minden tüzeknek, Csillag seregeknek, forgó testeknek Fejedelme! (ÖÉ. 409. sz. - 1793.) Az apa könyvében az egyes fejezetek végén „Ének"-eket találunk. Összesen 7 darabot: Horváth György versei különböző zsoltárok „Nótájára". A fiú, Ádám, a később Orfeusként emlegetett dalnok apjától hallotta először a zsoltárok dallamát, tőle tanulta, de legalábbis nála látta első alkalommal: hogyan kell egy ismert, adott dallamra verset írni. Horváth György a tatai egyházmegye jegyzőjeként értékes feljegyzéseket végzett a körzetéhez tartozó községek múltjáról: „nemes Komárom v. m.-ben lévő Tatai Sz- Társaságban virágzó és siránkozó belv. conf. levő sz. ekklésiák állapotának rövid leírása ao. 1174." címen.

2

' Az általában Protocollumnak nevezett kéziratot a múlt század végén még felhasználhatta Szentkuti Kiss Károly: Töredékek Nagy-Igmánd és vidéke múltjából (Komárom, 1892.) című könyvében. Ebből idéztünk már korábban pár részletet.

22 Mint minden „apai örökséget", Horváth Ádám a történetírást is szélesebb körre terjesztette ki. Megírta „A' Reformatio' Históriája"-t. Mint megjegyzi: „nem valami czivódó formában, hanem részre hajlatlan diplomatiával." A kéziratban maradt műnek nyoma veszett. Utoljára 1890-ben ír róla Csutor Imre: Észrevételek és toldalékok Bátorfy Lajos munkájához. Ebben említi azt, hogy könyvtárában megvan Horváth Ádám: A' Reformatio Históriája c. munkájának kézirata. Véleménye szerint apjához, az olvasott Csutor Jánoshoz, mint jó barátjához adta a szerző bírálatra. A Csutor család házikönyvtára feloszlott. A kézirat sorsa ismeretlen.

28 Nemcsak közvetlenül az apától, vagy a Császár községben lévő családi körből hozott magával sokat Horváth Ádám, hanem a tágabb környezetből, a parasztok köréből, s a falusi „oskolák"-ban tanultakból is. Amikor az Ötödfélszáz énekekben gyermek-játék-dalokat látunk, amilyen pl. a Hol voltál báránykám (273. sz.), vagy a Láttad-e, láttad-e azt a bárányt? (249. sz.) kezdetű felelgetős játékdalokat, önkéntelenül arra gondolunk, hogy ezeket sokkal inkább megismerhette kisiskolás korában - Császáron, Bicskén vagy Kocson - a játszó gyermekek között, mint pl. Debrecenben komoly „diáksága" idején. A népdalok mellett