Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

Horváth Ádám a felvilágosodás korának jeles, érdekes alakja. Az akkori politikai élet eseményeire érzékenyen reagáló poéta, ki emellett alkalmi költeményeivel sok névnapot, társas összejövetelt örökített meg, amelyek hírt adnak a hajdani Somogy, Veszprém és Zala megyei életről; lelkes közéleti ember, kinek sok neves barátja, levelező társa van, aki számos más munkája mellett jelentós nyelvészeti tevékenységet fejtett ki. Széles körű munkásságát sokan méltatták már, címszerű felsorolásuk is kötetre való lenne. Itt most csak két neves irodalomtörténészünk pár megállapítását közöljük. Szerb Antal jellemzése szerint: „Ö benne már egyesült a hagyománytisztelet a kezdődő népiség kultuszával." A népi beszéd, dalok, táncok közegében nőtt fel Komárom megye községeiben. Ez segítette abban, hogy az elsők között ismerje fel a népi kultúra értekeit, amelyet később tudatosan - Szántódon, s másutt Somogyban, Zalában - gyűjtött. „Népiség kultusza" élete végéig tartó foglalatosságra sarkalta. Az Ötödfélszáz énekek akadémiai kritikai kiadásával (1953) munkásságának egyik ágát már értékelte a zenetudomány. Szauder József irodalomtörténész más irányú vizsgálódás szükségességérc hívja fel a figyelmet, a következő megállapításával: „Pálóczi Ho>váth Ádám kutatása - nélkülözhetetlen irodalmunk és Csokonai teljesebb megismerése szempontjából. Jó költő volt, némelykor csodálatosan csokonaias szépségű strófákat irt."

x . ,-. Sok, eddig nem publikált kéziratos anyag felszínre hozására van még szükség ahhoz, hogy Horváth Ádámról az eddiginél árnyaltabb, új vonásokkal gazdagított kép alakuljon ki. Az itt következő írás eddig jóformán ismeretlen gyermekkorát tárja fel, s édesapjának reá gyakorolt rendkívüli hatását mutatja bc. Ezért tárgyaljuk részletesen Horváth György munkásságát, mint fiának is például szolgáló magatartást. Anyakönyvi bejegyzések, levelek, versek, dalszövegrészletekből kiszűrve a bizonyságul szolgáló adatokat tisztázzuk a családi eredetet, s úgy hisszük, ezzel sikerült megtenni az első lépést egy eddiginél teljesebb életrajz felé. * * * . Horváth Ádám gyermekéveinek színhelye Komárom megye több községe volt. Életrajzírói általában csupán születési helyét, Kömlődöt említik, de ezentúl nem foglalkoznak a megyével való kapcsolatával. Kömlődhöz pedig a legkevesebb élménye fűződik, mert mielőtt eszmélni kezdett volna - még az 1 évet sem töltötte be! - a szomszédos Császár községbe került.

2 Édesapja, Horváth György, kit református prédikátornak neveztek ki ide, itt működött közel 37 éven át, 1761-től haláláig, 1788-ig. Kortársai általában „tsászári pap"-ként emlegették. Itt nevelkedett fia,- Ádám egészen 13 éves koráig, amikor Debrecenbe került, az évszázados, nagyhírű kollégiumba. Onnan is Császár községbe járt haza a szülői házba az iskolai szünetekben. Abban a korban szokás volt a származás helyét összekötni a „fi" szóval. így azután joggal vallhatta magát „császári /i."-nak, a kifejezés kettős jelentésének kedves humorával. A gyermekkori élmények, a környezet, a családi légkör, a neveltetés körülményei nem múltak el nyomtalanul, sőt több esetben kimutathatóan igen tartósnak bizonyultak. Különösen kiemelkedő e tekintetben édesapja személyisége, érdeklődési köre, amiről itt majd Gzólunk. A család krónikájárólHorváth Ádám egyik késői életrajzában, mit Kazinczy kérésére írt, ezt írja 1814 június 13-án, a göcseji Petrikeresztúrról, akkori 1.3.9