Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

Csokonai népszerűsége, olvasóközönségének tábora most is kap néhány vágást: „Kölcsey nagy belátással 's férfias lélekkel rajzolá Csokonaynak poetai tulajdonit" - írja - ,,'s egyenessége neheztelést vona rá a' Csokonayt imádó seregnél . . . Rossz jel, midőn a' Mesterség' barátjai bennünket nem látszanak ismerni, de a' sokaság tömjénezget!" Mint ahogy Kölcsey bírálatát, ugyanúgy Kazinczy szenvedélyes megnyilatkozását is visszatetszés fogadta. A széphalmi mester névtelen leveleket kapott, melyek elítélték magatartását. Ezt ő maga mondja el 1829. április 27-én Guzmics Izidorhoz intézett levelében: „A legkeményebb leczke az említett nevetlenek leveleiben nékem szóll. Kérnek, szűnjek meg már valaha olly dolgokat tanítani a' miket senki sem hiszen ... - 's ne leljem gyönyörűségemet annak marczangolásában, a kit míg éle, tömjéneztem, a ki erántam sok helyt bizonyíta figyelmet, és a ki első dísze a' nemzetnek 's közönséges szerelme."

73 Kazinczy tehát egyedül maradt. S mivel ezt érzi, mégsem - sőt, éppen ezért nem változik. A sokaság tömjénezése a legrosszabb jel most is a szemében, és a névtelen levelekre ez a válasza: „Szólljanak ezek az ő imádód, lehet e olvasni pirulás nélkül (ti. Csokonait) . . . hívatlan barátjai szűnjenek meg valaha már azokat vádlani, kik a Csokonay verseibe mindent nem csudálhatnak. Épen az olly tekintetű íróban kell kimutatni a vétkest, a millyen Csokonay volt."

74 A társadalmi gyökerű problémán kívül az alkotás könnyedsége volt a legsúlyosabb vád a költő ellen. Ezért írta a Muzárionban : „Iskoláinkban, ott és minden más helytt, jó fejnek az tartatik ... a' ki dolgozásaival, a' mikorára parancsoltatott, készen van, csak verse vers legyen... 's ha ömölve, bugyogva foly." Ezért írta Guzmicsnak is: „Még a hol jó is, mázolás, lelkes mázolás a jobb helyeken ... de valóságos mázolás."

75 A példaképek után induló és nehézkesen alkotó Kazinczy előtt tehát mindvégig bűn maradt a könnyed alkotás. Az utánzó, nehezen alkotó szellem féltékeny haragját önti itt ki a könnyeden teremtő, termékeny írói fantáziára. S a levelezésben megint feltűnnek a tíz év óta hallgató Csokonai-kritikák. Ha figyelemmel kísérjük ezeket a megnyilatkozásokat, megint azt látjuk, hogy Kazinczy a régi, nyelvújítási szakszempontok szerint ítél. Báró Prónay Sándornak szóló levelében újból és újból az ízléstelenséget kárhoztatja: „Csokonaynak örömmel adtam meg valamit érdemié ... de lehet e tagadni hogy az ő munkáji tele vannak undok mocskokkal a' jó ízlés ellen? 's mi 'a legnagyobb zseni is, ha a' jó ízlés ellen vét?"

76 Rumy Károly Györgynek példákat hoz fel ezekre az ízléstelenségekre: „A halhatatlanság felette Örök templomát építette, A' melyben megholt a' halál. Wie gefällt Ihnen dieser gestorbene Tod? . .... A' nyakadnak ne légy oly magasztalója; Illene rá a' cseh ló nyakravalója. Rózsaszínnek se mondd vereses pofádat, Mert én véresebbnek láttam egy kutyádat.