Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma
tetszést eredményez. Csak egy szűk kör, az irodalmi vczérség helyesel neki, mely a kritikát is sugalmazta. Méltó, nyilvános ellenfele azonban még nem akad a kritikusnak. Csak Dessewffy József magányos, új időket jósló hangja szólal meg egy magánlevélben, az olvasó nemzet közösségét téve meg bírónak a költő ügyében. A probléma második szakasza egyben Kazinczy irodalmi vezérségénck alkonyát jeleníti meg. A széphalmi mester éppen ezekben az években áll nyilvános dicsősége tetőpontján. Idős és ifjú tisztelők sereglenek köréje, s a Mondolatpör után a nyelvújítás utolsó ellenségei is elhallgatnak. Értekezése az Ortológus és neológustól fölénnyel bizonyítja be nyclvképző álláspontjának vitathatatlan helyességét és szükségességét. Csendesen és észrevétlenül ott állanak azonban már mögötte azok az erők, melyeket korszakalkotó tevékenységével ő maga hívott életre, s melyek elveszik tő'le a vezetést. Csokonai problémája lett az első jele a nyelvújító szellem hanyatlásának. Közben Ferenczy István, az első, jelentős magyar szobrász, Csokonai képmását egy rézmetszetről márványba faragja Rómában, és a halott költő' kőbe merevült arcvonásai külföldiek szívét is megindítják. Ferenczy ezt írja: ,, . . . 3. augusti (1818) a kezemnél lévő kupferstück után a Csokonai mellyképihez kezdettem agyagból, annakutánna márványból dolgozni, a természeti nagyságba . . . Bár mindennap látogatóink vannak, de mégis egy sem mulatja el, hogy ne tudakozna kiléte felől s nevét jegyzésbe ne tenné. Egy anglus nevezetesen vállamat megvervén, így szólott: azt mindig hallottam, hogy r a magyar jó katona és jó poéta volt. A műhelyünkbe herczegasszony Kaunitz két kisasszonyaival és egy külsőországi gróffal jött; midőn által- meg átalvizsgálgatták, egyik a kisasszonyi közül így szólott: ,,Ez a magyar poéta nekem fájdalmat szerez!"'' 2 Talán a költő nagy magányosságát érezte meg ez az ifjú, osztrák hercegkisasszony, bár sejtelme sem volt Csokonai problémájáról? Érdemes megjegyezni, hogy ez a fiatal hercegkisasszony, az akkor 17 esztendős Karolina volt, Alois Kaunitz herceg osztrák szentszéki követ három leánya közül a legidősebb. Róma környékén, Frascatiban álló villájukban éppen ekkor vendégeskedett a szintén Itáliában tartózkodó gróf Széchenyi István, aki hevesen érdeklődni kezdett éppen ebben az időben a finomérzésűnek leírt Karolina után, s megfordult benne a gondolat, hogy nőül veszi. Széchenyi is meglátogatta ekkor Thorwaldsen híres műtermét, ahol Ferenczy is dolgozott. Naplójában ő is feljegyzi, hogy látta Ferenczynek, ennek ,,a fiatal magyar"-nak Csokonai-szobrát. De azt is hozzáteszi, hogy semmi tehetséget - sajnos - nem tudott fellelni benne. Kaunitz Karolina tehát nyilván nem Széchenyi hatására érzékenyült el a szobron, de meglehet, hogy a költő személyéről megtudott valamit, esetleg Ferenczytől, Széchenyi tolmácsolásán keresztül. 72 ^ 4A probléma, és egyben Kazinczy életének utolsó időszakához érkeztünk. Egy évtized telt el Kölcsey bírálata és Dessewffy jövőbe látó ítélkezése óta, mikor a széphalmi mester - hosszú hallgatás után - most már a nyilvánosság előtt, a Muzárion című folyóirat 1829. évi 4-ik kötetében mondta el véleményét Csokonairól. . ...
