Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

lett, Csokonay Reményét értvén. Feleségem tevém bíróvá, annélkül, hogy közlöttcm volna elébb ítéletedet, és már most sokat fel mernék tenni, hogy ha jól lefordítatnék mind a' kettő, és elküldcttetnék akár Rómába, akár Londonba, akár Párizsba, sőtt ha még felállana a' régi Athéna, oda is, mindenütt, nem tsupán a pór sereg előtt, hanem a legjobb társaságokban is, és a' legjobb íróknál Csokonay nyerné el a' pálmát. Ugyan tsald ki, kérlek, Grófnéd' részre hajlatlan ítéletét. Ha parantsolod, megtsclekszcm, és taglalni fogom mind a' két művet, mind az egészre, mind a' képzetekre, s' ideákra, mind a' kitételekre nézve. Nem mondom, hogy Szemere Pál úr reménye nem szép, de azt mondom, hogy nem szebb a' Csokonaiénál, és hogy a' Magyar Nemzet érzése és izlése kiállja e' tárgyban a' legszorosabb Kritikát. A' finomabb ízlés némelylyeket ugyan hol itt hol amott kimozdítana Csokonay darabjaiban, isőtt némely egész darabokat kiutasítana könyveibül, de ritkán adna valamit a' megmaradókhoz, mert az ő néző pontjai magosok, nagy tájt foglalók 's igen szeretsések; rajzolatinak formáji, akár egészjekben, akár részietjeikben, akár körülvonásaikban hathatósok és merészek, a' festések elevenek, és elpuhító lankadások és érzékenységek nélkül mind elme mind szív érdeklők, 's a fül is majd mindég kielégíttetik a' bájos éneklőtől. Mi Magyarok még ép elméjű és szívű emberek vagyunk, még nem szorultunk az érzeménykedés fűszereire . .. Bár az lehetnének mostani költőink a' jövendő előtt, a' mi Csokonay lesz minden mázolásai mellett; őtet a' természet bélylyegzé fel Költőnek, akármely országban lenne született, megkülönböztette volna magát eredeti költő elméjével és nagy szabású' s mégis hajlatós Fantáziájával. Fő bélyege, mint minden nagy elméknek, a természetiség, mely ha valóban az, soha se durva, mert különben alylyasság. Sokkal ritkább, sokkal nehezebb a' természetet utói érni, mint akármi más tzifrákat. „II n'est pas poète correcte, mais il est toujours poète, ce qui n'arrive pas toujours aux poètes correctes. Tout le fini de l'école Hollandaise ne vaut pas une esquisse, un ébauche, un trait des Carraches." Sokkal jobban tenné Költsei Ur, ha a természetiségen igyekezne, meglátná, hogy nem olly könnyű hasonlítani Csokonaihoz: „Ut sibi quivis speret idem, sudat multum, frustraque laborét ausus idem." Ugyan miért vagdalkódzik a' láng eszű, Nemzetünk díszére teremtett, korán elhólt Csokonaink' árnyékával? El-hiheti nekem, hogy nem fény, nem villám, nem világosság vala mindenkor az, a' mi őt ezzel a' ditső árnyékkal való küszködésében segíté. - Ha ti írók egy részrül a' Nemzetet oktatjátok, más részrül tsupán érzéseitül és helybe hagyásaiul füghet tartós ditsősségtek."

64 Egy irodalmi korszak lassú, a nyilvánosság számára még észrevétlen lezárulásának vagyunk tanúi Csokonai problémája kapcsán a Kazinczy-Dessewffy polémiában. A nyelvújítás nemzedéke még nevelni akarta a közönséget, saját, arisztokratikus ízlése szerint alakítani, s az olvasók különvéleményét, mint „műveletlent", megvetette. Kazinczy még ennek a nemzedéknek nevében beszél. Dessewffy hangja már az új korszakra utal. Ö Csokonai nemzedékéhez tartozott az időben is (két évvel volt idősebb a költőnél), s tán ez is magyarázza azt a mélyebb és reálisabb szemléletet, mely leveléből kitűnik. Demokratikusabb felfogása már tisztában van az olvasóközönség hatalmával. Tudja, hogy közönség nélkül nincs irodalom. Azt sem titkolja, hogy a nemzet ízlését különbnek tartja Kazinczy, s vele az egész nyelvújítás mesterségesen kialakított, az eleven valóságtól elvont ízlésénél. Az újabb nemzedék szemléletmódját tükrözi a női vélemény bevonása is az irodalmi ítélkezésbe. Míg a felvilágosodás szerette