Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

A naiv debreceniek tehát azt hitték, hogy folt esik Csokonai becsületén, ha fény derül különálló, a társadalmi rendbe beilleszkedni nem tudó magatartására. Kazinczynak fáj a félreértés. Különösen az, hogy még a költő anyja előtt is rossz színben tűnt fel. De a vádtól tisztának érzi magát. „Úgy vélem" - válaszolja Szentgyöfgyinek - „hogy megmutatván azt, hogy Cs. Rousseau-val hasonlítatott össze, a misanthropienak és cynisme-nek új vagy bővebb apológia nem kell . . . "

31 Budai Ézsiás kollégiumi tanárnak pedig nyíltan megmondja a véleményét Debrecenről: „Megvallom Uram Prof. Úr, hogy Debreczennek azt a magával való eltelését, azt az intolerantiáját nem szeretem; s igaznak lelem azt a régi megjegyzést, hogy csak azon álmélkodunk a mi előttünk új, vagy egy kevéssé vastagkábban, a mit nem tudunk."

32 Csakugyan, az ország távolabbi részeiben mindenütt elismeréssel szólnak a nekrológról. Csak a debreceni „Csokonai-barátok": Szentgyörgyi József, továbbá Fazekas Mihály nyugalmazott császári és királyi főhadnagy, a Ludas Matyi költője, és Kis Imre. báró Vay Miklós szolgálatában a salétromfőzés felügyelője azok, akik megsértődtek. A nekrológ-vita, mint a probléma nyitánya, ezzel be is fejeződött. A halott költő egy gyászjelentést és a „debreceniség" vádját kapta Kazinczytól, debreceni ismerősei pedig jóakaratú igyekezetükben elárulták, hogy mennyire nem értettek meg lényéből semmit. Hogy miben áll a „debreceniség" vádja, az nem derült ki mindjárt, de rövidesen ez is tisztázódott. Az Árkádia-per nem szoros tartozéka a Csokonaiproblémának, mert a csatázó felek a vita hevében messze eltávolodtak a költő alakjától. Csokonainak csak annyi köze van az egészhez, hogy a sokat vitatott „Árkádia" szó az ő sírkövén állott volna. De Kazinczy a debreceniek durva támadásaira most fejtette ki először világosan, hogy mi az a „debrecenizmus". Minket csak ez érdekel. Kazinczy szépen fogalmazta meg Csokonai leendő sírfeliratát: a név és az évszám alá a görög Árkádiának, a művészet szimbolikus hazájának nevét akarta vésetni, egy Schiller-idézettől is lelkesítve. „Árkádiában éltem én is!" - ez állt volna Csokonai sírkövén, hasonlóan Schiller felkiáltásához, és a XVII. századi, híres, francia klasszicista festő, Poussin egy művéhez, ahol egy kövön ugyanez a vallomás olvasható. Kazinczy tehát itt valóban egyesítette mély, klasszicista műveltségét annak átérzett, belső mondanivalójával. Úgy kellett történnie, hogy megint akkor okozott botrányt, akár a Rousseau-val való összehasonlítás esetében is, mikor a legkevésbé akarta. Ekkor következett a kínos magyarázkodás Kis Imrének, és még a Ludas Matyi érdemes költőjének, Fazekas Mihálynak is, akiknek Debrecenben Árkádiáról nem a művészet hazája jutott eszükbe, hanem az, hogy egy akkor népszerű görög útirajzban, Jean Jacques Barthélémy munkájában az olvasható Árkádiáról, hogy jó legelő, kivált szamaraknak. A Kazinczy által már előzőleg felizgatott debreceni Csokonai-barátok azt hitték, Kazinczy most is Debrecenre céloz, és az érdemes várost „szamárlegclő"-nek tartja.

33 Ha meg is értjük, hogy Debrecenben csakugyan elég ingerültséget okozhatott a részletesen soha ki nem fejtett, és a város nevét csúfoló „debreceniség" másrészt különösen a Ludas Matyi kitűnő költőjének, Fazekas Mihálynak durva levele, melyben Kazinczyt egy más házát hajigáló, haszontalan gyerkőchöz hasonló}