Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

A látogatás esztendejének derekán 31 fiú és 28 leány járt az iskolába. Az első osztályba 27 (16 fiú, 11 leány), a másodikba még 19 (11:8), a harmadikba 8 (2:6) és a negyedik, osztályba már csak 5 (2:3) tanuló járt, bizonyítván a tanulók - négy esztendő múítáni - erőteljes lemorzsolódását, valamint azt a megyebéli gyakorlatot, hogy még a II. Ratio educationis utáni esztendőkben is a kisebb gyermekek nagyobb arányú iskolába járása volt az általános gyakorlat a megyében. Pedig a kőröshegyi ref. népiskola a jól tanító iskolák közé tarro^ott. A XVIII. századi közismert négy tárgy helyett hét tárgyat tanítottak benne, köztudottan a közé a 7 iskola közé tartozván a megyében, amelyekben már számtant is tanítottak. Az iskolaszobában lévő könyvek között foglalt helyet Kármán József Agendája és a tanítók részért írt segédkönyvek közül pedig a Luntz György János által német nyelven írt és Látzai József pápai professzor által magyarított és bővített Oskolai tanítókönyv (1793). Az öt fejezetre tagolódó segédkönyv természethistóriára (ásványtani, növénytani, állattani és embertani ismeretek), az emberi társadalomra (a földművelésre, a kertgazdálkodásra, az erdészeti és bányászati, az állattartásra, a mesterségekre és a méretekre stb. vonatkozó ismeretekre), a számvetésre (mérés, mechanika), a természettudományokra (orvosi, nyelvi, teológiai, majd a házi gazdasági, a társadalmi együttlétre, ruházatra, társalgásra és a levelezésre vonatkozó ismeretre), a földrajzi kontinensekre vonatkozó tananyagra és végül a hazai történelemre c. fejezetre tagolódott. A mezei gazdaságról szóló ismeretek tanítása már az I. Ratio educationis alapján is tantárgy volt az iskolákban, különösképp Révai Miklós: A mezei gazdaságok folytatásáról a magyar hazának nemzeti oskolai módjához alkalmazott tanúiságok (Buda, 1781) című tankönyve alapján. Látzai József azonban ennél jóval többet és jóval korszerűbbet tanított már tankönyveiben. A ,,nyers termésekhez juttató emberi munkák" körébe sorolta tankönyvében a földmívciést, a kertmívelést, az erdei gazdaságot, a bányászatot, a baromtartást, a vadászatot és a halászatot. Amit pedig közvetlenül a földművelésről tanított, az aligha lehetett a korszerűség és a modernség híján: „Alkalmatos mezei gazda az, aki mindenféle földnemének erejét és természetét meg tudja különböztetni, ahhoz alkalmaztatja a szántásnak a számát, mélységét, idejét, módját és át aljában az egész földdel való bánást, a vetésnek és plántálásnak. legfőbb idejét, a belevetni való magnak mennyiségét, azon földnek vastagságát és magosságát, amellyel magát bé kell fedni és azon nemét a veteményeknek, amely a földben legjobban tenyészik. Egy darab földjét sem hagyja pihenni, eleinte tsak apró darabokon tészen próbákat, úgy szedi össze tapasztalását és úgy intézi az egész mívelés munkait." E tudomány körébe sorolta még a „Házi gazdaságra való oktatást" is, benne általános alapelveket tanítva a földmívesek, a mesteremberek és a kereskedők részére. A másik pedagógiai segédkönyv Hübner János 1805-ben kiadott Bibliai históriája volt és a Budán, 1798-ban, a hazai nemzeti iskolák részére kiadott Ö és újtestamentumbeli történetek c. munka volt, valamint a Heidelberg! Katé. A korszak második évtizedében a tanítói kézikönyvek sorában már megtaláltuk az 1824-es Kis Tükröt, amely előbb régiónként ismertette az országot (Dunamellék, Dunántúl, Tiszamellék, Tiszántúl), majd az ország igazgatását, polgári berendezkedéseit s végül a nemzet történelmét tárgyalta. 1826-ban kiadott ABC könyvecske is megtalálható volt az iskolában.