Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
A tanítói jövedelmek a filiákban még nyomorúságosabbak voltak, sokszor még a 20 forintot sem érték el, kevesen is vállalkoztak a tanítói állásra a leányegyházakban. Kőröshegy filiájában sem akadt egyetlen egy sem. Ám még a legjobb fizetésű iskolamestereknek sem volt elegendő a jövedelmük, a tanítói földek sem termettek meg a felértékelt jövedelmet. Kaposváron sem tudott megélni a tanító a 274,6 krajcárból, szabad idejében asztalos mesterséget kellett végeznie, Kárán (Törökkoppány filiájában) is mezei munkát végzett a nyáron - emiatt szünetelt is a tanítás -, hogy éhen ne haljon. A tanítók jövedelmének nagyságára igen jellemző volt, hogy ,,fixum" mindig kevés volt a számukra és sok és kicsiny volt az „accidentia", a járulékos jövedelem. Ám c sok járulékos elem (a tanítói föld, a párbér, a stóla, a készpénz, a tandíj, a harangozói és a nótáriusi díj, esetenként még más megbízatások díjai is, mint például az uradalomtól a pajtabírákként kapottak, vagy a községi árvapénztárosok fizetsége) sem hozta meg a megélhetés elégséges feltételeit a számukra. Az anyaegyházak tanítói közül - még ezekben az esztendőkben is 120-an voltak a nótáriusok, főképp a filiális tanítók 80-90%-a, pedig e tisztség viseléséért mindössze csak 30-50 forint közötti fizetést kaptak az anyaegyházakban, a filiákban pedig 4-32 forintot. Azokban a községekben, amelyekben római katolikus és református iskolamesterek is működtek, a nótáriusi tisztséget főképp a katolikus iskolamesterek vállalták magukra, ,,a református rektorok alig jcgyzősködtek". 15 / a Noha egyház és állam igen sokat buzgólkodott a két munkakör szétválasztásán, a kérdést még hosszú évtizedekig sem sikerült az iskolai oktatás javára megoldani hazánkban. A tanítók fizetése - bár többször eszközöltek azokon különféle mértékű javításokat - tulajdonképpen igen alacsony volt, és arra sohasem volt elegendő, hogy abból a tanítók megélhessenek. 1813-ban pl. három tanítójának évi 500 forintot adott Kaposvár városa. A kántortanító javadalmazását 1815-ben az alábbiakban összegezte Hoss József: „A várostól kapott a nemzeti iskola első osztályának tanításáért és az orgonálásért évi 150 forintot. Ostyasütésért 2 forintot, a Szent János litániák végzéséért 2 forintot. Természetben 44 pozsonyi mérő kétszerest, 8 öl fát, 3 szekér szénát. Harangozásért kis haranggal 17 dénárt, nagy haranggal 22 dénárt, búcsúztatásért 30 krt, felhő ellen való harangozásért - őszi terméssel rendelkező minden gazdától - egy kéve gabonát, minden szőlősgazdától 4 itce mustot. Éjjeli zsoltározás után 40 dénárt, gyászmise, vagy egyéb misék alatt való orgonálásért 25 dénárt, hirdetési cédula megírásáért 7 kr-t. A mező mind a három vetésforgójában a plébániaföldek mellett volt másfél hold szántója. Ezt maga műveltette. A házi kertet a város lakói évenként egyszer megszántották." A kaposvári egyházlátogatási jegyzőkönyv a tanítói javadalmat gyengének minősíti. Sohár Ferenc mester ezért tanítói hivatala mellett kénytelen volt az asztalos mesterséget is űzni. A segédtanítói évi eltartásának és fizetésének értékét 1815-ben 50 forintra becsülték. 1833-ban mindkét tanító fizetése 200-200 forint volt és 6 öl fa. A segédtanító az ellátáson felül csak évi 30 forint fizetést kapott." 1 Már a II. Ratio educationis elrendelte, hogy azokon a helyeken, ahol sok a tanuló, s ahol nagy a tanító másirányú elfoglaltsága és öreg a mester: ott segédtanítót kell alkalmazni. E fiatal segédtanítók, akik közül Somogyban két
