Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

A gyermekek io éves koruk után rendszerint már elmaradtak az iskolából, a szülők hamar megkövetelték, hogy a paraszt gyermek korán szokjék a munkához. A kor rossz szokása és beidegződése alapján általánossá vált a gyakorlat: ha a szülők sem jártak az iskolába, akkor a gyerekek se járjanak. De a szülők amúgyis feleslegesnek tartották az iskolábajárást, mondván, hogy a gyerekek nyáron úgyis elfelejtik mindazt, amit télen tanultak. Az iskolai mulasztásoknak azonban egyéb okai is voltak. A szegénység, a ruhátlanság, főképp a lábbelihiány, nem egyszer a fösvénység is, hogy ne kelljen a tanítót fizetni. Különösen azokon a napokon maradtak el a tanulók az iskolából, amikor a tanulópénz-krajcárokat kellett volna vinni a tanítónak. Sokszor még fát sem tudtak küldeni a fűtéshez a szülők, és a jegyzőkönyvek sokszor tették szóvá, hogy a szülők - sok helyütt - rászorulnak a gyermekek keresetére, főképp a házkörüli libapásztorkodásra használják fel őket és a kisebb gyermekek felügyeletére. Sokszor említették keserűen a jegyzőkönyvek, hogy a szülők az iskolába nem akarják küldeni a gyermekeket, a kocsmákba azonban sokszor elviszik őket „cáncolni és inni". A mulasztások tekintetében azonban a hatóságok semmiféle érvényt nem tudtak szerezni a felsőbb rendelkezéseknek. Amit az iskolában tanultak: a tankönyveket és a tanítás anyagát korábban már a II. Ratio educationis kapcsán, felsoroltuk. A módszernélküli s patriarchális tanítás során, ezekben az osztatlan iskolákban a hittantanítás volt a legfőbb tárgy, s általában a sillabizálást, az olvasást tanították. A katekizmust példásan megtanulták a tanulók, jól olvasni azonban csak páran tanultak meg, a többség csak ismerte a betűket, sillabizált. Általában csak az olvasást gyakorolták, az írás már magasabb fokú oktatási szintnek felelt meg, a számolás pedig még nagyobbnak tűnt, ritkán is tanították a falusi iskolákban. Deklinálni meg konjugálni éppenséggel csak egy-két jobbfejű jobbágy gyermek tudott és a nemesi családok sarjai. Egységes tanterv hiánya következtében a Belső-somogyi Ref. Egyházmegye is elhatározta i8io-ben, hogy valamiféle „tanításbeli rendszabást" dolgoz ki és vezet be falusi népiskoláiban, amely szerint az első évben imára, énekre, olvasásra, írásra tanítottak és a római és arab számjegyek ismeretére. A második esztendőben a két számtani alapműveletet: az összeadást és a kivonást, valamint a megye, a kerület és az ország honismeretét tanították. A harmadik és a negyedik évben ugyancsak hittant, számtant tanítottak s földrajzot és történelmet a Hármas Kis Tükörből. Ezeket a tárgyakat tanították a nagybajomi ref. népiskolában is a II. Ratio utáni évtizedben.

1

''^ Hermann az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján közzétette a nagykanizsai városi népiskola első és másodosztályának a heti tanrendjét is, mely szerint az I. osztályban heti 4 órában tanítottak hittant, 12 órában olvasást, 2,5-2,5 órában írást és iskolai szabályokat, fél órában kézírást, s mindössze csak egy órában számolást. A II. osztályban pedig 2-2 órában hittant és bibliai történeteket, 6 órában írást, 3 órában magyar és német olvasást, 2 órában latin olvasást, 1 órában kézírást, 2-2-2 órában helyesírást, számolást és különböző tárgyú gyakorlatokat és fél óra írásgyakorlatot. A falvak népiskoláiban általában hittant, betűismeretet, olvasást, írást, helyesírást, iskolai szabályokat és valami kevés számolást tanítottak. Tankönyv alig volt a falusi gyerekek kezében. Csökölyben még katekizmusuk sem volt, a hittani kérdéseket a plébános írta fel a gyermekek részére.