Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

filiákban jóval rosszabb állapotok uralkodtak, hiszen 30-40° n-ukban nem is volt iskola, dc tanító sem. A szegényes filiális iskolák sorából szinte kivételként emelkedtek ki a megyéből a szorosadi és az egresi iskolák. Dc szegényes volt a gálosfai iskola tömésfala is, amely szinte „morc patrio" : náddal volt befedve. Mindössze két iskola volt a megyében - írta az cgyházlátogatási dokumentumokra támaszkodó Hermann -, amelyekről a jegyzőkönyv dícsérően nyilatkozott. Az egyik a szili volt, melyet a Hunyadiak építettek („honorificentissima"), a másik pedig a marcali Széchenyi Ferenc gróf alkotása („eximia").

11 Mintaszerű lehetett a Festetics György alkotta keszthelyi, de a káptalan emeltette siófoki iskola is, amelyet „insignis"-ként említett a jegyzőkönyv. Az iskolaépületekben nem voltak mindenütt tantermek. A viziták Somogyban 6-7, Zalában 5-6, Veszprémben pedig csak 2-3 olyan anyaegyházat találtak, amelyek nem rendelkeztek külön tanteremmel. A megyében egyedül Miklósiban örökített meg az egyházlátogatási jegyzőkönyv két lakószobás iskolaházat, amelyben még külön tanterem is volt.

12 A tanítás ilyen helyeken a tanító lakószobájában zajlott le, amely amúgy is szűk volt, hiszen a tanítói lakások többnyire szoba-konyhás, mellékhelyiséges épületek voltak. A szűk szobába amúgy sem fértek be a tanulók, mindez jelentős okozójává vált a rendszeres iskolakerülésnek is. Buzsákon sem volt tanterem, a 75 tankötelesből mindössze csak 5 gyermek járt az iskolába. Kercseligeten is csak 30 volt a férőhelyek száma, a tanulóké pedig 78 (38,46%). hátrányban is csak 15 volt a férőhelyszám, a tanköteleseké pedig 54 (25,0" 0). Szid okban az 50 férőhelyre 100 tanköteles jutott (50%). A zákányi 80 férőhelyre pedig 200 (40%). Ezek az arányok Zalában és Veszprémben sem voltak jobbak. Nemesapátiban 226:50; Pácsán 100:20; Bezeréden 80:40; Sümegen 286:100; Felsőiszkázon 106:50; Vaszaron 185:100; Tapolcán pedig 506:300 volt a tankötelesek és a férőhelyek aránya. Néhol még a tanítók éléskamrájában is tanítottak (Öskü, Szcntgál). Sokhelyütt az istállót és a régi konyhákat alakították át tanteremmé, amelyeknek igen rossz és sötét volt a levegője, közülük is a lókúti iskoláról azt jegyezte fel a jegyzőkönyv, hogy az valóságos „spelunca latronum'. A filiákban volt a legnagyobb hiány a tantermekből. 70-nél több helyről is jelentették, hogy nincs külön tanterem. Az itteni apróméretű helységekben mindössze csak 10-15 gyermek fért el, azoknak is a javarésze a földön tudott csak elhelyezkedni pad híján. A megfelelő nagyságú tanterem ritka volt, mint a fehér holló. Csurgón jegyeztek fel egyedül ilyet, aholis 100 gyermek részére volt tanterem, noha csak 50 gyermek járt oda tanulni. Miután a viziták ritkán jegyezték fel az iskola felszereltségét, feltételezhető volt, hogy mérhetetlenül szegényes volt e tekintetben - a század második évtizedében - az iskolák állapota. Nagyatádon 50 tanuló járt az iskolába, a felszerelés viszont csak egy asztal és két pad, úgy hogy a gyermekek nagy része a földön ült. Berzencén 40 gyermek részére 3 pad, Kéthelyen 60 gyermek részére 6 pad szolgált. Szülőkön a vizitációig egyáltalán nem volt pad az iskolában.

13 Ugyanakkor arról is tudomást szerezhettünk, hogy Nágocson már külön padban ültek a fiúk és a lányok. Az iskolaépületek, a tantermek és azok felszereltsége után vegyük szemügyre azokat az adatokat, amelyeket a tanulókról jegyeztek fel a püspöki látóid 8