Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

nátus és a köztartás elhelyezése, nem volt tornaterem, hiányoztak a természettudományi előadók és a szertárak. Különösen az internátus hiánya okozott nagy gondot; az jelentette a következő évek vitáinak tárgyát és a nevelési gondok fő forrását. A belső-somogyi református egyházmegye ekkor már szívesen megszabadult volna az egyre terhesebbé váló intézettől, épületét, területét a gimnázium terjeszkedésére szerette volna felhasználni. 1893-ban, amikor a VKM-ben ismét felmerült a képző elhelyezésének terve, Pápára helyezését javasoltál:, az 1891-ben növendékhiány miatt ideiglenesen megszűnt református képző helyére. Ezt a tervet Csurgó község határozott állásfoglalása ismételten meghiúsította. A minisztériummal újra kezdett tárgyalások azonban most sem hoztak eredményt, csupán toldozgatásokra, átalakításokra került sor. A tanítóképzés fejlődése, a növendékek létszámának fokozatos emelkedése, a felszerelések - közöttük a könyvtár, a természetrajzi szertárak és a lélektani laboratórium - viszonylag gyors gyarapodása a századforduló után parancsolóan sürgette a helyzet megoldását. Mohar József igazgató határozott fellépésére a minisztérium 1909-ben Kaposvárral kezdett tárgyalásokat a képző odahelyezéséről. Ennek hatására Csurgó ismét kedvező ajánlatokat tett, telket, épületeket és kertet ajánlott fel, s némi huzavona után 1913-ban új szerződést is kötöttek. A minisztérium 1914-rc elkészítette a terveket, biztosította a költségvetési fedezetet és 1914. július 13-án elrendelte az építkezés megkezdését. A tervek megvalósítását azonban az első világháború kitörése megakadályozta. A mostoha körülmények ellenére ezek az évtizedek jelentették az iskola fénykorát. Az 1890-es években Pethes János tanár munkássága nyitott új korszakot: ,,a lehetőségekhez mérten gyermekfejlődéstant, gyermeklélektant tanított, kísérleteket, méréseket végeztetett amikor hazánkban még alig gondoltak arra."

21 Neveléstörténeti esszéi, módszertani, fiziológiai és gyermeklélektani tanulmányai főképp a Magyar Tanítóképző című folyóiratban jelentek meg; „Gyermekpsychológiája", mennyiségtani vezérkönyvei kézikönyvként forogtak. Nagyon sokat tett a somogyi tanítók szakmai továbbképzéséért; tíz éven át közölte népszerű dolgozatait a megyei kiadású Iskolai Szemle. Ezekben az években más tanárok tollából is számtalan tanulmányt, cikket közöltek a Magyar Tanítóképzőben és más országos folyóiratokban is a tanítóképzés és a népiskolai oktatás szakmai-módszertani kérdéseiről, ami a képzőben folyó munka jelentős színvonalemelkedésére enged következtetni. Bárány Gyula - az első igazgató, Bárány Ignác fia - a természettudományok és a földrajz tanításának, Éber Rezső a matematikatanítás, valamint Folenta Lajossal együtt — a tanítóképzés gyakorlatának köréből publikált. A hagyományokat továbbfejlesztő és új utakat kereső tantestület munkájában gyökerezett Mohar József igazgató tanterv-változtatási programja: az öt-, majd a hatéves tanítóképzés reformterve az 1910-es években. „Mohar a történeti fejlődés alapján áll - írta tervezeteiről Szakái -, mikor a tanítóképzés eddig bevált rendszerét akarja továbbfejleszteni, azt nemzeti szellemmel és modern pedagógiai tartalommal telíteni, aminek figyelembe vételével a tanítóképző szakiskola jellege fokozódik."

2j Reformtervezetét a Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesületének közgyűlése 1917-ben elfogadta. Mohar alapelve az egységes, demokratikus tartalmú képzés, az általános és a szakműveltség emelése, összehangolása. Ennek feltételeként sürgette a képzési idő felemelését öt, majd