Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

b) A tanítók A tanítók létszáma, az iskolák gyarapodásának ütemét némiképpen meghaladva, egyenletcsen nőtt. Ugrásszerű változást a szigorúbb hatósági fellépések időszakában, az i88o-as évek első felében, a századforduló éveiben, majd a világháború előtti években tapasztalhatunk; ekkor - a gyermeklétszámhoz igazodva több ún. segéd- vagy másodtanítót is alkalmaztak. Századunk első évtizedére kb. 80-90 iskolában volt két, kb. 25-30 iskolában három, s mintegy 10-ben négy-hét tanító. A népiskolai törvény kiadását követően kb. 25 évre volt szükség ahhoz, hogy az oklevél nélküli tanítók aránya tartósan 10 százalék alá essen. Ez a kedvező változás a csurgói tanítóképző viszonyainak rendeződésével, a képzés megnövekedett „kapacitásával" magyarázható. 1905-től gyakorlatilag már nem jellemző a képesítés nélküli tanítók alkalmazása; elenyésző számukat, arányukat a helyi, esetleges körülmények indokolhatták. A puszta érdekességnél többet jelez, hogy a hiányos adatokból is jól követhetően - bár az országos és főleg a városi arányoknál kisebb mértékben - megállapítható a tanítónők alkalmazásának elterjedése. Igaz, tíz százalék körüli arányuk még nem sejteti a majdani fordulatot. A tanítói létszámnövekedés ellenére korszakunk népiskoláinak sajnálatos jellegzetessége a statisztikai adatokkal jól bizonyítható relatív tanítóhiány. A képzés fejlődése és a tanítói létszám jelentős, 1869-től 1911-ig több mint 50 százalékos növekedése sem tudott valójában lépést tartani az igényekkel: az egy tanítóra jutó 6-12 éves tankötelesek száma az 1880-as évek javulása után, időszakosan jelentős felfutással a 70-es átlag körül mozog, ami a zsúfoltságnak és a tanítói túlterhelésnek az állandósulására vezet. Ez a helyzet különösen erős kontrasztot jelent a tanító munkájával szemben igen komoly követelményeket támasztó 1905-ös tanterv megjelenését követően. Az egy tanítóra jutó tanulók átlagának alakulását, ill. változásait az alábbi grafikon szemlélteti: 7(1 60 i i I ~l I 1 1 I I 1 r i i 1 1 1872 75 78 81 84 87 . 90 93 96 99 1902 05 08 11 14 Az átlag azonban változatlanul nagy különbségeket takar ezekben az években is. Amíg az egyke-sújtotta protestáns falvakban nem volt ritka a 2530-as gyermeklétszám sem, és az átlagosnál valamivel kedvezőbb volt az arány az izraelita és az állami népiskolákban, egyes községi, de főképp katolikus iskolákban még a századforduló után is találkozhatunk százon felüli tanulócsopor-