Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)

litikai tartalmú államosítási törekvések tartalmi módosítására jellemző példa, hogy néhány iskola - főképpen a megyeszékhely községi iskoláinak - államosításával elsősorban a helyi mulasztások nyomán felhalmozódott tenni- és fizetnivalók, ill. a korábban vállalt helyi kötelezettségek áthárítására tettek kísérletet. Ezt bizonyítja a közigazgatási bizottság és Gulyás Ferenc tanfelügyelő 1899-es vitája, amikor is a tanfelügyelő előterjesztése ellenére - és fellebbezése mellett - úgy döntöttek, hogy a kaposvári elemi iskoláknak a város által elhatározott és korábban már magára vállalt felújítása és bővítése „nem a várost terheli, hanem az állammal kötött szerződés értelmében a kincstárt kötelezi."" A tanfelügyelői, ill. a közigazgatási bizottsági ügyintézés egyre növekvő hányadát, az ügyiratok hihetetlen felszaporodását idézték elő már az 1890-es évektől a községi, ill. a felekezeti iskoláknak nyújtott államsegélyek, a tanítói fizetéskiegészítések, korpótlékok. 1897-ben pl. 41 községi, ill. felekezeti népiskola kapott 20-352 Ft értékű államsegélyt, s további mintegy 40 segélyért folyamodó iskola kérvénye került elbírálás végett a bizottság elé. Ez a gyakorlat az 19071908-as iskolai törvények - az 1907: 26. és 27., ill. az 1908: 46. tc. - alapján teljesedett ki, és a tanítói fizetéskiegészítések, ill. a tandíj pótló államsegélyek révén elvileg egyre nagyobb beleszólást engedett az állami, ill. a vármegyei hatóságok részéről a felekezeti iskolák „belügyeibe": a tanítók munkájába, az oktatás tartalmába, szellemébe is. Mindez a népiskolai hatóságok fegyelmi jogkörének bővülésével együtt, mind nagyobb teret engedett a nacionalizmus és az antidemokratizmus érvényesülésének. A politikai befolyás erősödésére jellemző pl. hogy - mintegy az újkeletű állami segélyért cserébe - 1908-ban hatósági úton szólították fel a tanítókat - felekezeti hovatartozás nélkül - a magyar gazdaszövetség helyi szervezeteinek támogatására." A századforduló után megélénkül a közigazgatási bizottság fegyelmi tevékenysége is. A szokásos fegyelmi ügyek mellett a fegyelmi eljárással fenyegetett vagy eljárás alá vont tanítók listáján egyre több olyan tanító nevét is olvashatjuk, akikkel majd a forradalmak idején találkozhatunk újra.

10 Az időszakosan felélénkülő presztizsvitáktól eltekintve zavartalannak, sőt harmonikusnak minősíthetjük az állami és az egyházi népiskolai hatóságok kapcsolatát, együttműködését. Az iskolák körülményeinek rendezését szorgalmazó intézkedések messzemenőkig méltányolták az egyházak álláspontját, s az egyházközségek anyagi nehézségeit az állami támogatás egyre gazdagabb forrásából segítették enyhíteni. Ezt az együttműködést az egyházak részéről esetenként egy-egy helyi elöljáróság vagy egyes személyek szűklátókörű anyagiassága zavarta meg, amit az egyházi hatóságok diplomatikus közbenjárása segített áthidalni. Az együttműködési készség tekintetében nem lehet különbséget tenni a római katolikus és a protestáns egyházi hatóságok között. Átmeneti feszültséget okozhatott csak a Kovács Sebestyén Gyulát felváltó és a Csáky Albin-féle határozottan szabadelvű álláspontot képviselő Kubányi Károly tanfelügyelősége is. Kubányi ugyanis szinte a népoktatási törvényt követő évek szigorú és harcos liberalizmusával tekintette át a tankerület iskoláinak helyzetét, és a népiskolai törvénybe foglalt szankciók kilátásba helyezésével kezdett rendteremtő munkájához. A konfliktus végül is a tanfelügyelői „túlzások" csendes leszerelésével és a jellegükben is fenyegetett egyházi iskolák jelentős állami támogatásával oldódott fel. A közigazgatási bizottság Kubányi véglegesítésekor „azon buzgalmáért fejezte ki elismerését, hogy az iskolalátogatások és vizsgálatok alkalmával különös súlyt fektet az idegen